Először is kapcsold be a zenéket..sorban,ha az egyik véget ért,jöhet a másik!!Hogy átérezd a hangulatot!!
Úgyis film lesz az életünkből,tehát felesleges leírnom(ha-ha),ha mégsem akkor rám lesz mérges mindenki,szóval megpróbálkozom a lehetetlennel: belesűríteni ezt a 6 nagyon tartalmas,nagyon szeretnivaló,nagyon szép,nagyon dolgos,nagyon vicces,nagyon álmos,nagyon sokat parázós napot egy elviselhető terjedelmű bejegyzésbe(ahelyett,hogy a könyvismertetőt csinálnám!Vagy az El Nino-s kiselőadást vagy esetleg aludni mennék...)
"Kedves Utasaink! Üdvözöljük Önöket a Malév 543as járatán!A kapitány és személyzete üdvözli Önöket. Hamarosan megkezdjük a felszállást,kérem kapcsolják be a biztonsági öveiket a légiutaskísérőnk hamarosan bemutatja Önöknek a biztonsági felszerelések használatát!Kellemes utat kívánunk!" (röviden) Így kezdődött. Aztán persze le is szálltunk, de arról majd később. (közben,csak ez a dal jár a fejemben: "So kiss me and smile for me,tell me that you wait for me,hold me like you never let me go. I'm leaving on a jetplanet,I don't know when I'll be back again..Oh babe I hate to go!" - vajon miért?) Igaz,hogy leszálltunk,de előtte fényképeztünk felhőket,integettem Mindenkinek és csak ennyit mondtam: "Ki égbe száll,annak térkép-e táj." És tényleg.
Még,hogy a németek udvariasak és jól neveltek.. ez például az útlevél ellenőrző bácsira nem volt igaz!Vagy a dekoltázsomat is ellenőriznie kellett,ezzel kapcsolatban is van adat az útlevelembe?Never mind!!
"Mégis csak film lesz az életünkből,szerintem menjünk vissza a terminálba!És akkor Terminál No. 2!"- nem,nem ez volt!Jött értünk taxis bácsi,de mielőtt még elindultunk volna,megvártuk a belgákat.(én csak a csokit vártam!najónem) Végre elindultunk,csendesen. Vagyis csak a belgák voltak rendesek,mi nevettünk és (akkor még azt vallottuk,ma már nem!hogy: ) tönkretettük Dia nemzetközi kapcsolatait! "Lütjensee: 140m --->"- Ez volt A jel,hogy innen már nincsen visszaút..(ha vissza gondolok,talán egy odautat szerveznék!!)
Szép tó,útfelújítás,egy ház,ami olyan,mint egy kápolna és szép mezők...majd egy éles kanyar,egy ferde lejtő és a tetején egy kék színű,nagy ház,A szállásunk(ezt akkor még nem tudtuk,de ide és a környékére voltunk bezárva 4napig). Nem tudtam mit mondjak,nem tudtam hová menjek,nem tudtam merre nézzek...elveszett voltam,de jött A segítség: Dia,akit szeretünk!Előtte is,akkor is,most meg hajjaj...Felvittük a csomagokat és megtudtuk,hogy nem is fogunk egy szobában aludni,hanem más nemzetiségűekkel(itt meg akartam kérdezni,hogy nem mehetnék-e haza,de aztán mégse... ),de ők majd csak később jönnek.(frászt.. az én szobatársam már ott volt,csak reggaet hallgatott és nem ért rá velem foglalkozni) Lassacskán mindenki megérkezett,kivéve a máltaiakat,akik csak este. Aztán "getting to know each other" est volt, amin be kellett mutatnod a nevedet (miért kaptad? és mit jelent?). Ez akkor a legjobb,ha elfelejted azt a szót,h "it means that..."(vagyis ez már egy fél mondat),szóval akkor felejted el,amikor ott állsz az emberek előtt és csak ennyit tudsz mondani: "my name is Agota,and...ömmm and..ömmm..." aztán valami isteni sugallat által eszedbe jut a szó: "and it means that good and dear" (ez is már egy egész fél mondat) És innentől már pörög az egész. Aztán azon kapod, hogy a 'közönséged' nevet (nem,nem rajtad,hanem,hogy vicceset mondtál) és azt olvashatod le az arcukról,hogy szimpatikus voltál nekik. És ez jó. Persze a kevés fantáziával és/vagy angoltudással rendelkező 'kollégák' csak annyit mondtak, hogy "I don't know" no meg persze a nevüket.. no,de hát majd máskor.
Csak egy kis portugál tánc, csak egy kis ölelkezés (de csak úgy játékosiból! Nem mellesleg: ez volt az egyetlen jó dolog, amit az észtek ki tudtak találni.. ) ja és a bingo. Nem nyertem(most sem),de nem baj...nem is ez volt a lényeg. Aztán gyors alvás,de előtte még egy kis egéritatás,mondván: "biztosan itt is szomjasak!" és könyörgő levél haza,hogy jöjjenek értem,mert nekem nem jó itt!Aztán nem..
Másnap reggel az a meglepetés ért,amikor elmentem zuhanyozni,hogy a zuhany kabinnak nem volt ajtaja!Igen,jól olvasod!Nem volt ajtaja,csak egy rész kihagyva Neked,kedves ártatlan turista(vagy participant( s),ahogy tetszik),hogy bemászhass a zuhányba.Még jó,hogy ez ki volt hagyva,különben ugrálhattunk volna(it was joke,U know)Mindezt az alagsorban! Felettébb mulatságos volt,hogy előszőr felmentem a törülközőmért,aztán a zoknimért,majd a tusfürdőmért. Csak egy dolgot hagytam fent: a felsőmet,amire talán a legnagyobb szükségem lett volna,jójó csak a törülköző után! Mit volt mit tenni, szegény Agotanak fel kellett mennie és erősen remélni,hogy nem jön vele szembe senki,aki férfi és/vagy szervező. Nem,poor Agota nem elég erősen remélt! 'Csupán' Ansgar és Emiliano(a két szervező,akik mint nevükből is olvasható férfiak(nem is rosszak)) jött szegény elárvult résztvevőnkkel szembe a folyosón. Még jó,hogy volt erre az esetre is terv: szépen mosolyogni és ennyit mondani "Good morning!" és akkor majd máskor is szeretettel várnak. Nem tudom,hogy megtette-e a hatását,majd augusztusban meglátom. (nem viccelek,persze,hogy én megyek)(majd még meglátjuk) Felérve épp csak magamra rángatva a felsőt,megérkezett Jutta is,a belga szobatársam,aki (nem biztos forrás-csupán az angoltudásom) leszbikus és nem volt dugi belga csokija. Tehát bejött és mondta, hogy kész a reggeli.
(innen már pörögnek az események,nem írok le mindent ilyen részletesen)
A csapatépítő gyakorlat felettébb különös volt! Először is egy chipset kellett kihozni a fa mellől,úgy hogy ne lépj be a bűvös kék körbe,ahová csak Angsarnak van cipője és Ő nem 'hal meg',ha benne van.Mi bezzeg igen. De kiszedtük,megettük,fáztunk és mentünk a következő helyszínre. "You are in the jungle" valami ilyen volt a címe. 6 fa köré kötél volt kifeszítve és azon kellett az 5(vagy nem tudom mennyi) embernek végig mennie,node ha az egyik leesik az összes embernek újra kell kezdenie.
Nem kívánom senkinek ezt a felelősséget,amit ott átéltem.Nagyon remegett a lábam,de Tom segített(thanks,Tom!). Amikor 'földet' értem,azt hittem,hogy sírva fakadok...
Aztán: mutasd be a szervezetedet,ahonnan jöttél,általános projekt információk ééés (naponta a flashlight számomra: ) steaming group és (ez nem annyira flashlight) vacsora. Aztán készülődés(főzés,mosogatás,terítés) majd „Inter-culture in the house"
Harmadik napon a projekt első szakaszát mutatták be, erősen koncentrálva erre a kurzusra. Majd (természetesen csak ebéd után) csoportos fejtörés, hogy mi is legyen a projekt, majd szokásos steaming groups aztán vacsora aztán raggae parti,amire nem mentem,mert nagyon fáradt voltam és nem akartam egy idegen ország, idegen bárjában szenvedni. A programom estére msnezés volt,majd alvás. Az elalvásnak azt a megkönnyített formáját választottam,hogy előtte kurvára bevertem a fejemet a ferde falba ezáltal majdnem elájultam és könnyű volt elaludni...bár azt hittem ott halok meg, de ezt majd máskor. Ez a nap volt a holtpont. Mindenki számára.
Vasárnap a flashlight a délutáni workshop volt,amiből mindenkinek választania kellett ezek közül: music,comic,film. Gondolhatjátok,hogy melyiket választottam? Igen, hát persze,hogy az éneklést. „We are the children. We are the ones who make a brighter day so let's start giving. There's a choice we're making. We're saving our own lives it's true we'll make a better day. Just you and me "- ezt énekeltük. Csak az egész épületben hallották. Itt ismerhettem meg jobban Cristinát(redheaded),aki a legjobb barátom lett és nem érdekel,hogy mennyi idős!!! Nagyon pozitív és nagyon kedves ember és nagyon megszerettem. Bár azt írta,hogyha megkérdezem Cri-t és Alberto-t,akkor úgy gondolja,hogy azt fogják mondani, hogy Ő nem mindig ilyen kedves..Ő néha nagyon szörnyű és félelmetes youthworker. Ezen nagyon nevettem,mert ezt nem hiszem el..majd megkérdezem a többieket, hogy el tudják-e képzelni, ahogy mondjuk üvölt egy munkatársával. Jó,persze nyilván van ilyen helyzet is, de nagyon nem illik most az álomvilágomba. És nem is teszem bele!! Nagyon hiányoznak! Később, amikor már hangunk sem volt,vacsoráztunk, majd bemutattuk, hogy miket alkottunk a workshopokon és mindenki nagyon nevetett. Nem, nem az éneken,hanem a filmen és a képregényen( remélem, már felrakták a honlapra-nem még nem) Utána be kellett mutatnod az országodat, ahonnan jöttél. GoGoka persze készült is,csak arra nem volt felkészülve,hogy ott kint a messzi-messzi Németországban a machintos(jól írtam?) gépek a legelterjedtebbek és nem a windows. Ezáltal,amit betettem a ppt-be zenét,azt nem játszotta le „I think click on the hangszóró!Dia légyszi segíts!!" aztán betettek alá egy kis Kispált és máris jobb lett a helyzet. Előtte megtudhattuk, hogyha repülő embereket és kék szarvasmarhákat akarunk látni akkor Latviaba kell mennünk!! Szinte láttam a forgó és nyikorgó agykerekeket, hogy ki és mikor akar menni. Később énekeltünk...(amiket már beszúrtam) Cristinával, Emoval(Emiliano,csak így rövidebb),Albertoval,Tommal,Juttaval,Christinával és még sok másokkal...Nagyon hiányoznak!(Valamikor ilyentájt énekeltünk)
A hétfői flashlight a „Free afternoon in Hamburg" volt. Itt (meglepő módon) alig volt hangunk a tegnapi 3+2órás énekléstől,de megoldottuk! Meg egyébként sem tudunk németül,szóval nem mindegy? (de) Mindenki erre készült,mindenki már lélekben ott volt, de azért mindent igyekeztünk megtenni, hogy néha-néha visszahozzuk magunkat a jelenbe és a sötét éjszaka vagy a világos nappal effektet igyekezzünk átélni a projektünkben. Hát Hamburg egyenesen csodálatosangyönyörűen sok kurvás (de csak egyes részei,ahová természetesen sikerült eltalálni)!! A kikötő,a város... na szal gyönyörű!! Ha arra jártok iktassatok be egy Naplementét a kikötőben,nagyon gyönyörű!! Aztán kaja a youth hostelben,ami szinte a kikötőben volt,aztán még séta és irány is vissza. Hazaérkezés után hajmosás,szárítás és sok bocsánatkérés Juttától, hogy már megint későn jöttem be a szobába!Azt mondta, hogy nem baj és én hittem Neki és ez így volt jó. Legalább is nekem...
Kedden már mindenki haza akart menni, de azért szerettünk volna még maradni is. Főleg,hogy még volt hátra egy nap! Volt itt még egy kis pénzszerzés is(hogyan szerezz pénzt a projektednek?) Sok sok pályázat, weblap címek és 'irodák' a helyszínen..nomeg a pályázati adatlap!! Cooperálás és konfliktusok a munkában. Aztán tervkészítés, egy kis teambuilding játék és (a legszomorúbb.ebből tudtuk, hogy közel a vég) az utolsó napi értékelő csoport...*szomorúarcot vág,sőt leginkább sír*
Aztán később nem sír,hanem dühöng, amikor látja, hogy az utolsó partin mindenki( 27 résztvevő+3tréner+Folie, a szakács) 3x annyi tányérból eszik,mint egyébként és persze,az Ő országa a mosogatós. A portugálok és a coach-unk(háttér,felnőtt segítő ) sehol így hát a 2 bátor aktív résztvevő nem félve a nyomkodós csaptól és attól,hogy kizárja magát(ami nekem sikerült). Aztán mikor már a kezünkkel fogni sem tudnunk elhatároztam, hogy odaállok a portugálok elé és megmondom nekik, hogy mi megcsináltuk amit tudtunk és most irány a konyha,ők jönnek! Persze,titkon nagyon féltem, hogy elküldenek az anyámba,vagy leüvöltenek vagy azt mondják rám,hogy 'brákuku' (seggfej,portugálul). Tehát bementem és megmondtam, hogy megcsináltuk és,hogy ők jönnek, irány a konyha!(így is volt eltervezve,mármint,hogy ezt mondom)! Először nem értették,hogy mi az,hogy „Your turn!",de aztán jöttek és égett a kezük alatt a munka. És miután mindent elmosogattak, Carlos még felsikálta a konyhát is. Nem kellett őket kérni,nem kértek segítséget,semmi! Lehet, hogy mégis egy zöldfoki portugálhoz fogok feleségül menni? :D Aztán még éneklés(a leírtak közül,ismét), és körülbelül 3kor alvás. No,de előtte még érzékeny búcsú a máltaiaktól,mert reggel 6kor jött értük a taxi és akkor fel nem kelek... Msn cím csere és „good luck for your project!" No,meg persze bocsánat kérés,mert ismét későn mentem be a szobába,de most is megbocsátotta.
Senki nem akarta a másnap reggelt!! Mindenki elhagyta szépen-lassan Lütjensee-t és mindenki szomorú volt!! Délelőtt 10re jött értünk a taxi,irány a főpályaudvar! Ott letettük a csomagjainkat és pisiltünk. Arab vécés bácsi, írtó ciki történet,de azért elmesélem...Éppen csak beestem,elkérte a pénzt és bedobatta kolléganővel. Aztán elkérte a kolléganőtől a sajátját és bedobta nekem. Elintéztünk mindent,rendes gyerekek voltunk és azon gondolkoztunk, hogy hogyan lehet innen kimenni. GoGo a leleményes megnézett mindent és talált is egy kart,ami mellé oda volt rajzolva,hogy húzd jobbra és oda téve mellé egy EXIT tábla. Már nagyon menni akartak szegény, megfáradt résztvevők ezért GoGo meghúzta a kart. Ezek után irtózatos nagyon szirénásba kezdett a 'EXIT'.. Az arab vécés bácsi,haját lobogtatva és üvöltve rohant le a lépcsőn és (gondolom én) azt mondta,hogy mit csináltunk? Nem értettem mit mondott,németül magyarázott, bár kértem,hogy mondja angolul, mert akkor talán még meg is értem. De hát nem. A legijesztőbb az volt, amikor felemelte a kezét majd mondta,hogy viszlát,viszlát! Rohantunk is,nehogy utánunk jöjjön. Jajj, ekkor nagyon féltem. Aztán tényleg ott hagytuk a főpályaudvart és nyakunkba vettük a várost,aztán a lábunkat is. És ½ 6 kor elhatároztuk,hogy elindulunk a reptérre,mert már nem bírjuk tovább.. Jobb is volt így, mert a város beállt (jó volt látni,hogy ott is vannak dugók) és odaértünk. Jóval előbb,de legalább be tudtunk jelentkezni, találkoztunk még a lettekkel,aztán Dia is jött,aki rosszul volt. Elmentünk újságot venni,aztán csak erre lettünk figyelmesek:
"Kedves Utasaink!Hamarosan megkezdjük a leszállást, ezért kérjük kapcsolják be biztonsági öveiket!A kapitány és személyzete Üdvözli Önöket itthon, az átszálló utasoknak pedig további kellemes utazást kíván! Köszönjük,hogy a Malév és a One World közös járatát választották,reméljük hamarosan ismét együtt utazhatunk! Viszontlátásra!"
(Remélem sikerült megfelelő terjedelmű élmény beszámolót írnom és mindenki érzi,hogy most mit érzek,amikor azt mondom,hogy Lütjensee vagy csak annyit,hogy "Az olaszok..." )
