Szemezek itt ezekkel a lófej nagyságú gyógyszerekkel, amiket magamba kellene tömni, hogy majdan mikor úgy gondoljuk Y (a férfi) és én, hogy itt az ideje Mollynak és Pollynak, akkor minden rendben menjen. Na, most jól összezavartam mindenkit. Szóval, hogy a madárdiétám és a lófej gyógyszerektől leszek majd egészséges és lesznek többen a leányhormonjaim, és akkor majd nekem milyen jó lesz.
Délben nem ezt gondoltam, amikor ültem a rizses-bolognais egyveleg fölött éhesen (azért nem tészta, mert azt nem annyira nagyon szabad enni), viszont olyan hányingerem volt, hogy az járt a fejemben, hogy felhívom a tisztelt doktort, és megmondom neki, hogy összekevert egy bölénnyel és az ő gyógyszeradagját írta fel nekem. Azt is mondta még, hogy javul a helyzet, de azért kell emelni az adagot, hogy ez a kórság ne legyen benne az életemben, és hogy ez az eredmény jobb, javulást észlel. Ezt a szót használta "kórság", múltkor még "állapot" volt.
Többen megkérdezik mostanában tőlem, hogy "hogy vagy? minden rendben?", én pedig a legmagasabb fokú színészi képességemmel rávágom: "hát perszeeee! és veled?" És ilyenkor az emberek elmondják, hogy mi van velük, elbeszélgetünk erről meg arról, aztán mindenki megy a dolgára. Ritkán van az, hogy nem tudom, mi a bajom. Fáj a hasam, fáj a fejem, álmos vagyok (vagy épp egyedül) vagy ez az összes mind, de mindig tudom. De most tényleg nem tudom. Sőtpláne, hullámokban tör rám ez a "mi ez az érzés?" és hosszasan kutatom a választ, de sose találom meg. Meg tulajdonképpen nem is érzek semmit, állítólag az arcomon látszik. Egyszerűen "nem nézel ki valami jól". Ezt meg sajnos én is látom, tegnap például. Épp a csodálatos terepgyakorlat fináléját ültük, amikor egyedüli dolgaim akadtak és amikor belenéztem a tükörbe, kicsit (olyan 1-másfél métert) hőköltem hátra, hogy ki ez a lány? Ja, csak én.
Lehet, hogy elvesztette a hátracsatolt frufru a varázserejét vagy tudomis én már. Én nem mondom, hogy jó volt mielőtt rajzolgatni kezdtem, de ez átmeneti állapot valahogy nagyon nem jön be. Nagyon szeretem a pirosat meg a fehéret, de a rózsaszínnel nem vagyok jóban. Most meg mégis kicsit szeretnem kell. Meg azt is, hogyha látom a saját szememben, hogy nem vagyok jól, és mindig szomorú vagyok, néha köztereken sírós. És ha megkérdezne egy kedves néni, hogy miért?, nem tudnám megmondani az okát.
