Megpróbáltam hónapról hónapra összegezni a 2009-es évet, de annyi minden (rossz) történt, hogy képtelenségnek tartottam így. Ezért hát összegyűjtöttem a leg-eket, amik tavaly történtek.

- Legelső: 2009. január 1-én 0:05-kor felhívtam Anyát, hogy BUÉK, mire ő közölte, hogy betörtek a lakásba és, előzetes körültekingetések szerint, a lakás felét elvitték.

- Legmegrázóbb: ZénóZebulont hívtam fel egy márciusi szerdán, hogy megkérdezzem tőle, mi volt a vizsgálaton. És akkor ő közölte azt, amitől mindenki félt.

- Legkudarcosabb: még mindig március, nem sikerült a nyelvvizsgám. Eléggé pofára estem, mert épp "most bebizonyítom" üzemmódban voltam, dehát nem sikerült. Viszont vígaszdíjként Malackával alhatok.

- Legüresebb: még mindig március, az a 8 óra, amikor kiszálltunk a közös taxiból és átültünk egy-egy külön sárga autóba. (a 9. órában egyesítettük erőinket és visszaszálltunk a közösbe)

- Leggyomorgörcsösebb: május 4., 8:00, magyar érettségi. Az első, a debütáló fellépés, majd a többi napok izgulása és várakozása.

- Legbegipszeltebb: Anya keze, 6 hétig. Szörnyű volt.

- Legbüszkébb: Anya azon a tanfolyamon, amin én írtam helyette (mert az ő keze törött), és miután én onnan el, az oktató Anyához oda és megmondta neki, hogy "a lányod nagyon ott van!".

- Legemlékezetesebb: május 8., Szeretett Intézményes ballagtatás és (nem utolsó sorban, sőt inkább elsőben) ZénóZebulon meglepetés-megérkezése a ballagtatásomra.

- Legmeghatóbb: ez együtt van az előzővel. A ballagtatás és az a pillanat, amikor az egész iskola nekem énekelte, hogy "happy birthday to you!".

- Legizgulósabb: június 4. Itthon izgultam és drukkoltam, hogy ne legyen semmi baj a műtéttel. És nem lett, minden jól alakult. Itt kell megköszönni Istennek. Köszönöm!

- Legmaratonibb: nagykorúságomat ünneplő egy teljes hét, amikor mindennap ajándékot kellett nyitni. És a hét végén, egészen pontosan szombaton, pedig volt a nagy, családi Gogóka-ünneplés. Vasárnap pedig királylányos születésnap ZénóZebulonnal.

- Legpontosabb: én vagyok, mert van karórám, amivel tudom az időt. "Nem én kések, a világ siet." (F.Á.)

- Legörömtelibb: az érettségi ajándékom, London. És ott minden.

- Legbosszantóbb: budapesti landolás utáni másfél-két nap, amikor nem tudtuk, hogy a csomagjaink megérkeznek-e egyáltalán Budapestre avagy inkább maradnak valahol a világban. (mert elkeverték őket, illetve a reptéren nem volt jó a csomagszállító szalag.)

- Leghosszabb: az a 3 hét, amit Enyivel és munkával töltöttem. Valamint internátusban.

- Legambivalensebb: felsőoktatási ponthatárok kiderülésének napja. Bejutottam oda, ahova szerettem volna; ugyanakkor féltem is attól, hogy mi lesz (velem, vele és a barátságunkkal).

- Legmagányosabb: a július, amikor azt éreztük, hogy ennek a barátságnak nincs tovább jövője. Mert elszúrtam, mert nekünk már nem jó. (de aztán mégis jó és mégis kell)

- Legvírusosabb: családi, főleg anyai h1n1-gyanús vírus, míg én koszorúslány voltam.

- Legelegánsabb: Bringa és Jőzsi esküvőjén, rózsaszín tülltengerben koszorúslánynak lenni.

- Legpókerarcosabb: amit az esküvőn műveltünk a koszorúslányokkal egymás közt.

- Legsétálósabb: a nyári, éjjeli séták, a parkban ülések, a teraszon beszélgetések.

- Legmeghatódottabb: Anya, amikor felhívtam, hogy a használtcikk piacon megtaláltuk a hegedűmet.

- Legnagyobb és legfélelmetesebb: azaz épület, ahova nap, mint nap okosodni járok.

- Legrózsaszínebb: L.M. és én és a kapcsolat.

- Legszürkébb: ugyanez, amikor száz meg száz kilométerre van tőlem.

- Legszépebb: Nagymamám 90. születésnapi partija, ahol ott volt a rég nem látott testvére és a külföldi rokonok. Volt ott sírás, nevetés, ivás, evés, minden ami kell.

- Legszebb és legerősebb: az, ahogy a legjobb baráti kapcsolatunk kialakult és, ahogy ápoljuk folyamatosan. Ahogy dolgozunk rajta, ahogy nem bírjuk egymást elviselni, ahogy hiányzunk egymásnak, ahogy törődünk egymással. Mindenki csodálja ezt, aki csak tud róla. Néha még én magam is. Nekem van a legjobb barátom a földkerekségen!

- Legszomorúbb: hogy 27-e óta nem hallok többé ugatást és körömkopogást házon belül.

- Legünnepibb: a szilveszter este. Az estét megkoronázó ölelésekkel és a képeslappal, melyen a legszebb szavak találhatók.

- Legtartósabb: a frufrum szilveszteri fonata, ami még mindig nem bomlott ki.

- Legutolsó: bár a hírt már idén kaptam, de valójában tavaly történt. Bringa és Jőzsi elvesztették a kisbabájukat, akiről én még nem is tudtam. Agyammal tudom, hogy lehet még sok baba, a szívemmel mégis nagyon sajnálom.

Tehát 2009 elég vegyes volt. Ha visszatekintek mégis inkább rossznak érzem, mint jónak. Több volt benne a szomorúság, a veszteség, az aggódás, a félelem. Remélem, hogy 2010 sokkal-sokkal jobb lesz és sokkal sokkal több öröm ér mindenkit, mint 2009-ben. Boldog Új évet!