Azt hittem, már jól vagyok, hogy tegnap este már jobban fog menni az alvás, hogyha becsukom a szemem akkor nem a kék kistakaros fuleket fogom látni. Azt hittem...
Sose akartam kutyát, mindig is macskás voltam, hiszen ők függetlenek, alig kötődnek valakihez. A saját macskám is olyan, mint amilyen én szeretnék lenni, független. Már 3 órája forgolódtam és tipródtam magammal az ágyban. A legkülönfélébb plüssállatokat szorítottam magamhoz, az összes létező alváspózt kipróbáltam, de sehogyse volt jó. Azon tipródtam, hogy szeretnék-e másik kutyát. Fixíroztam az egyetlen csillagot az égen, mintha sejtettem volna, hogy van valaki mögötte. A kutya kérdés változatlanul az agyamban motoszkált. Oké, tegyük fel: igen, szeretné(n)k egy másikat. Milyet? Kicsit, nagyot, közepeset, fiatalt, öreget? Örökbe fogadottat vagy fajtisztát? Aztán ahogy szűkült a kör, vágyaim kutyája elkezdett körvonalazódni előttem. Kis méretű, rövid lábú, nagy fülű, pöttyös orrú, kék takarós, barna foltos, röfögős... Ahogy egyre tisztábban láttam, hogy milyet is szeretnék, egyre jobban kezdtem sírni. Rájöttem, hogy én a Csücsit szeretném!
Hiába lenne másik, már nem lenne ugyanolyan. Hogyan is lehetne... Természetesen tegnap bírtam megtekinteni a tévében a 102 Kiskutya című nagysikerű alkotást, amit végignyöszörögtem. Lehet, hogy egy identitás zavaros papagájt kéne beszereznem, aki biztosan állítja magáról, hogy ő nem rottweiler, hanem mentőkutya!
Megijesztenek a zajok, félek a saját otthonunkban, mert nincsen aki őrizze a házat, aki azonnal jelezzen, ha valami gyanúsat észlel. A macska néha megáll a szoba közepén, körülnéz, keresi a barátját. Keresem néha én is. Amikor leérek a földszintre, keresem a szememmel, merre lehet? Ágyon nincsen, kosarában nincsenn és mire a konyhába érek, rájövök, sehol sincsen. De ha becsukom a szemem, azonnal látom a kék kistakarós füleket. Én mindig mondtam, hogy a barnához illik a kék, csak ezt senki nem hitte el nekem. Gondolkodom, mi esne most jól? Egy baráti vagy egy szerelmes ölelés, egy váll amin sírni lehet? Nem, egyikse nem. Valójában magam sem tudom. Egyet viszont tudok: egyedül most nagyon félek.
