Tegnap úgy történt,hogy utolsó nap volt. Nem csak a héten. De ne szaladjunk ennyire előre,mert történtek még előtte dolgok.
Reggel a recepciósébresztős barátnő szerepét töltöttem be és igyekeztem pontos és elővigyázatos lenni. 7: 15re volt megrendelve az ébresztés és én már 7: 10kor tárcsáztam,amikor épp bandukoltam a buszmegálló felé,mondván: úgysincs még ébren,úgyis még egyszer kell hívnom majd,de minimum 2percig kell csörgetni. Erre,pontosan 7:10kor megnyomtam a hívó gombot és kb. 10mp perc múlva beleszólt egy álmos hang,valahogy így:
-Még nincs is 15,basszad szájba...
-Szia,Neked is nagyon kellemes jóreggelt!Köszönöm,hogy felébreszthettelek.
Aztán még kb. 3x hívtuk egymást az utam folyamán,hogy lehet,hogy mégis lesz program,de lehet,hogy mégsem? És egyébként légyszi,vigyek inni+valami kaját,ha még úgysem vagyok a suliban. Nem voltam és vittem is,csak voltak némi akadályok. First of all: villamos,ami nem jött és így amikor én még száz évre voltam a sulitól a Megrendelő már bent csücsült és röhögött rajtam,hogy milyen béna vagyok. Nem,nem én vagyok a béna,hanem ez a BKV. Másodszorra a kisbolt volt,az ami kifogott rajtam,ugyanis annyira kicsi,hogy a sor,aki reggeliért és mégegyébért(néhány feles és 1-2sör) állt sorba,szóval,hogy ők kint voltak a boltból,de megvártam,mert rendes vagyok és kockáztattam,hogy nem érek be. Beértem és el lehet felejteni mára.
Gondoltátok volna,hogy az írásaim olyanok,mint az iwiwes reg.lapom? Nos,igen,mert mind a kettőt én írtam. És jó. Egyébként meg nem vagyunk jóban,mert utálom és nem volt ott. Aztán töri és alvás,meg matek és már nem tudok matekul.
Sokat drukkoltam Dante-nak,hogy az előadás jól sikerüljön és jól is ment,csak utána voltak bajok,de ez legyen a mi titkunk. Aztán együtt mentünk el a Sógornőm unokaöccsével és nevettem,sokat. Rám fért már. Aztán felhívtam,hogy kérek szépen inni és,hogy nem leszek ott időben és,hogy akkor tudja a többit és köszönöm. Aztán kiderült,hogy nem jönnek sokan és ettől szomorú lettem,de igyekszem ott lenni,ahol abban a pillanatban voltam,mint ahogy sokan tanácsolni szokták-ez persze nem mindig sikerült. Az összes nálam kisebb össze-vissza szivatott,mert nem tudok röpizni. Voltam én ott minden,a két legemlékezetesebb,amiért fogkiverés jár: A lány és Google. Hétfőn megkapják a magukét,ennyi volt a benti pályafutásuk. "Bármit amit most gondolsz rólam,2 hét múlva máshogy fogod gondolni.Szóval ne gondolj ma semmit komolyan!" Még idézgetek egy-kettőt olyan jó. Nosztalgia,mint a péntek. Az összes tavalyi.
(már 2perce lépdeltünk az utcán,hárman,de egyikünk sem beszélt)
én: nem bírom ezt a csöndet,muszáj valamivel megtörnöm.
egyik: na...gondoltam,hogy te leszel az,aki ezt megteszi*unottfej*
másik: ki is lett volna más?

Állítólag az ember arca tükrözi az érzelmeit. Ez érdekes,mert akkor az én arcom egészen ragyoghat amikor Bobby McGeeről beszélek. "Büszke vagy rá?" Persze,hogy igen. Miért ne lennék büszke? "olyan kis,kedves arca van" Régen beszélgettünk már úgy igazán,de nem tudom,hogy mikor fogunk megint. Majd biztosan lesz rá alkalom,ha nem itt,akkor majd máshol.
Sokáig éljen(nem,nem a jégkorong,ahogy Zoli mondaná), Bobby McGee*!!

*új 'szereplő'