Mondhatom, hogy szinte a Nővéremhez költöztem. Ma szellemileg táplált. Na, meg csokiilag is. Társadalomismeretet tanultunk, meg beszélgettünk. Életről, halálról, szerelemről, hűségről, utálatról, hűtlenségről. Meg természetesen lazák voltunk. Azt mondta, hogy egyszer majd eljön azaz idő, amikor már nem fog összeszorulni a gyomrom, ha beszélnem kell, hanem a szívemmel, lelkemmel örülni fogok, hogy vigyáznak rám. Vagy ha nem viselkedem jól, a nagy láblógatásban fejemre esik egy csizma a fejem feletti felhőről. Jó, ezt nem mondta. Aztán elmentem próbára, természetesen nem volt jó, de ez már a főfőfőfő próba volt, holnaptól előadás. Emlékeztek a szaxis pasira a Barátok köztből? Szilágyi Lóránt volt a neve, már nem tudom mibe halt bele a sorozatban. Na, vele játszom egy darabban. Azt hiszem ezt hívják úgy, hogy a világot jelentő deszkák. Szombaton viszont Quimby koncert, amin nem tudok ott lenni, Elisabeth miatt. Kifogyott az ihlet, beájulok az ágyba... Szeretem az én Nővéremet!! - ez fontos.