GoGo

Az alvási hagyományoknak megfelelően az egész napot az ágyban töltöttük. Blogolva, alva, telefonálva, tv-t nézve, beszélgetve, ebédet elfogyasztva, köhögve, orrot fújva. Kampányoló értesített minket a repülőnapon történtekről, majd arról, hogy később hív. Később, egészen pontosan délután, megjelent az ajtóban egy doboz neo citrannal a kezében. Ezzel a szerrel Nővéremet óhajtotta meggyógyítani. Rögtön be is vetette a szert, hogy minél előbb hasson, majd visszafektette Nővéremet az ágyba, mint egy jó orvos. Majd elköszönt, hazatért pihenni, mi pedig vissza az ágymelegbe, tv-zni. Egyszer csak Nővérem, egy hanyag órapillantás után felkiáltott: „öltözzél, bazdmeg. Nem mindennap jön hozzánk az REM." És én, jó húghoz méltóan, öltöztem, majd taxiba pattantunk és elmentünk az REM-re. Előtte Serj Tankian volt, amit majdnem lekéstünk, mert a taxink megmutatta nekünk egész Budapestet, a vártól kezdve a Ferenc körútig. Nővérem fotózott, én a Csodahelyen barátkoztam Banyamaccsal, aztán nem sokkal később hazaérkeztünk.