GoGo

Egy június végi, augusztus eleji szombaton úgy esett, hogy a legnagyobb melegbe elindultunk szárszóra, családilag. Bepakoltunk macskát, kutyát, Nagymamát, tejet ("gyakorlatilag egy egész tehenet, dobozolva" by Kampányoló), bőröndöt és elindultunk. Szabadbattyánnál aztán feladta a generátor, amit egy Dallasból ismert Jockey megállapított, hogy elvisz minket Szárszóig. Közben Nővérem és Kampányoló tartották bennem a lelket, hogy tartsak ki, mert ők már ott vannak és, amint leérünk, megmentenek. Közben Bogesz is írt, hogy ők is lent vannak. Mikor, végre, leértünk hívást kezdeményeztem először Nővérem, aztán Kampányoló irányába, aki meghallva a telefoncsörgést, elmondta, hogy kapok 20 percet és itt lesznek értem. Ez volt számomra a tényleges megváltás. Megérkeztek, hoztak nekem epres milkát, mert azt írtam, azt szeretnék enni :-), segítettek kipakolni, magunkhoz szólítottuk Nővérem járművét, egy sárga gumimatrac segítségével és leizzadtunk pár percre. Verítékezésünk oka az volt, hogy ekkor jelentették be, hogy a következő órákon kívül még további egy hétre el akarnak rabolni, ha úgy tetszik elSzigetelni. Anyukám belement, "és te mit csinálsz?", "csodálkozom". Pár percig nem értettem mi történik, de aztán mosolyra húzódott a szám és egészen addig úgy is maradt, amíg haza nem vittek. Közben megismerkedtem Nővérem Sógorasszonyának a barátnőjével (családi kapcsolatok..:-)), aki csak kedvesen a fiúk által kapott becenevemen szólított, miközben a Gucci napszemüvegében búvárkodott. Evészet, ivászat után, megköszöntem szépen ezt a megmentést, majd integettem, míg láttam őket.
Másnap aztán Bogesszel elkezdtük a Született feleségek in live-ot, amire egy éve vártunk már. Megbeszéltük családot, jövőt, barátnőt, barátot, Lovászfiút, és egy másikat is. Megállapítottuk, hogy a tipi-tapi-nyimi-nyami már nem a Madagaszkár és, hogy milyen helyes kiskutyák születnének, ha az ő fiú kutyája összekeveredne az én lány kutyámmal. Ez, persze mondanom sem kell, Lovászfiúnak jutott először eszébe. Volt közös balatonozás, közös faluba menés, benzinkutazás közben a "mi hazamegyünk, te mit keresel itt? Hol tegyünk ki téged?" nosztalgikus beszólás, éjjel a teraszon éneklés, sütögetés (tényleg kicsit odasült), suttogás, parton ülés. Ja, és a legfontosabb: fotózás. Nekem. :-) "lenne egy fotós projekt neked" szólt Bogesz egyik félig lement Napos estén. Előszedte valamelyik huszonhatodik szatyorból az Olympus (!!) gépüket és a kezembe adta ismerkedésre. Bűvös szatyoárok... Azonnal kiküldtem magunkat a partra, mondván most jók a fények. Készültek is a képek, először borzalmasan rosszak, majd, miután összebarátkoztunk a géppel, egyre szebbek. Az enyémmel is készült pár és, ahogy ígértem, már kész vannak. :-)
Volt közben néhány írtó kínos szitu, amit Bogesz szerint az önbizalmam telítettségéből fakadt, szerintem meg abból, hogy naív vagyok. Egész végig a dublini herceget vártam, de ő (szerintem) direkt, csakazértse tolta le a képét. Ott volt a Nagy-tó, ahol szinte felnőtt, ott volt a jó, strandidő, ott volt a családja és, nem utolsó sorban, ott voltam én, aki mindennél többre értékelte volna, ha legalább egyszer látja. De nem. Ő nem. Hát jó. Van az a dal, hogy "nem kellesz...". Hát nem is.

Bogesz többször le akarta tépni az arcomat a Sziget belépő miatt. (Többen vannak ezzel így, még most is) Különösen akkor, amikor megemlítettem, hogy Tankcsapda koncert is lesz. Az elején még úgy volt, hogy kijönnek ők is, de financiális és túlszervezettségi okok miatt nem volt erre lehetőség, sajnos. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakult az augusztus végi élet náluk... de erről majd akkor, mikor már tudom.