Most jó. Annyira jó, hogy el se tudom mondani. Senki se el nem ronthatja! Bár holnap reggel megint találkozom a vektorviktorokkal... :-( Ez általam forszírozott találkozás, úgy érzem utoljára kell, hogy aztán a januári viszontlátásig ne is találkozzam velük, ne is gondoljak rájuk.
Az alant szót ejtett (ön)kegyelemdöfésem várat magára. Lehet, hogy nincs is rá szükség, mert tudom magamtól is, hogy ez már nekem nem kell. Tudatosan nem provokáltam. :-) Tegnap, szintén tudatosan, elkezdtem beszerezni a fenyőfás ünnepi ajándékokat. Olyat találtam ki, mivel utolsó karácsony, hogy csak na! Ez egyenlőre még titok.
Titkokból és szabályszegésből áll az életem mostanában. Régi korokban ezért már rég börtönben ülnék vagy egy őrültek házában. De én nem őrült vagyok, élvezem minden percét. :-) Mindenhol ezt az arcomat mutatom, szóval nem lehet belőle baj. Ja, és összeállítottam az újságot. Szaladgáltam, beszéltem, kérdeztem, nézegettem és egyszer csak kész lett. Ja, és Bohóc 1-el készült interjút is összeszerkeztettem. A sikert, sikerre halmozom. Persze, "vannak pillanatok az életben amikor nincs más lehetőség, mint hogy elveszítsük a fejünket..." - ilyen volt a tegnap is. És, láss csodát, megérte.
