GoGo

Ma valahogy minden megváltozott.Megtudtam,hogy kik azok,akik valóban szeretnek! Igen,röstellem,hogy késtem reggel,de ezt tegnap nem hányhattad a szememre,hiszen ez a nap kivételes volt.Köszönöm a könyvet,de egy valamit nem tettem meg,majd ma megkapod!De tényleg,és nem árulom el,hogy mi az!(nem szabad ennek a postnak belső monológgá átalakulnia!)Jaj,de még a késésem és az ajándékozás előtt jóval kaptam csokit és nagyon örültem,hogy megjegyezte ezt a napot!(a csokiban adhatott szeretetet?)Visszatérve,könyv és kóla! Majd 10perc késés,és fejlevétel...,de nem akadtam ki,mert különleges nap volt!Nagyon nem akartam,de mégis eljött. És gyorsan el is múlt,sajnos.
Nem tudom,hogy miért jöttem ma busszal haza,nem nagyon szoktam.Ma mégis..talán Csasza miatt,vagy nem is tudom..a busz -természetesen-dugóba került és láttam tanuló motorosokat.Az egyiket követtem a szememmel,szinte vigyáztam rá,hogy el ne essen,ki ne pördüljön vagy valami egész más.Piros motor volt,kísértetiesen piros és én csak néztem.Nem tudom,hogy mit vártam (de tudom,csakhát...),de csak vigyáztam rá.Majd amikor a busz végre megindult,mert a lámpa ott,egészen elől zöldre váltott,csak néztem és csak ennyit mondtam magamban: "Vigyázz nagyon magadra!",és bámultam utána,míg lehetett...(Tudom,hogy vigyáz rám és velem örült..,de miért nem itt?*csendesen sír*)
Hazafelé,az ajándékom magamtól egy olyan fejfájás volt,amitől sírnom kellett a nyílt utcán,ami nem volt kellemes(még jó,hogy külvárosban lakunk). Aztán hazajöttem és,ahogy voltam lefeküdtem,de a 'drogot'(algoflex) nem úsztam megbe kellett vennem belőle.Aztán somlóizás,amit nem nagyon szeretek,aztán egy kis relax majd ballagás szervezés.
Voltak,akik hívtak,írtak,mondtak,adtak, de voltak olyanok,akik egyszerűen elfelejtettek,ami nem esett jól,de majd jövőre!(bár ezután a nap után,mindennap ajándék) Nem tudom,hogy miért a negatív dolgokkal foglalkozom,amikor tegnap(I believe in Yesterday... ) rengeteg szépet és jót kaptam,olyanoktól akik szeretnek és én is viszontszeretem őket.
Ezentúl másképp élem majd a mindennapjaimat (vagy legalább is próbálom!És ne hányd a szememre jövőre,ha mégsem sikerülne!) és most nagyon tanulok a vizsgáimra,mert mi lesz (ugye),ha nem lesznek jók...?!Nem akarom megtudni!!
Tényleg köszönöm,szeretlek Titeket és örülök,hogy vagytok nekem!Nem tudom,hogy mi lenne velem nélkületek!És,jövőre már a Ti ballagásotokat fogom szervezni és nagyon fogok sírni...

-Egy tizenhat éves,komoly lány bejegyzése-