Veszélyes ez az internetes naplózás, paranoid egyéneknek különösen nem ajánlott. Nem véletlenül találok ki gúny- és beceneveket mindenkinek, kivéve magamnak. Talán olyanok is idetévednek, akiknek semmi közük ahhoz, hogy a legmagányosabb/legszerelmesebb, legboldogabb/legszomorúbb pillanataimban mit gondolok. Igen, nem kéne írni ilyet, ha ettől félek. Dehát ki gondolja, hogy valaki pont ide talál ahelyett, hogy például az www.answers.com -ot olvasgatná.
Sokan 'vádoltak' már exhibicionizmussal és, hogy fasznak kell ez nekem? És egyre gyakrabban teszem fel magamnak én is a kérdést. Az egy, hogy segít élni, meg az is egy, hogy már mániám. De az is egy, hogy bárki, akárki megtalálhatja és az is, hogy néha túlnyílok a szükségesen. Ma sok mindent nem értek, többek között magamat se.
A családom mostanában kedves velem, komolyan vesz. (persze csak addig, amíg azt csinálom, amit ők mondanak. micsoda fürerek!) Kérdezgetnek, hogy mi van velem és mi van a szerelemmel. Én pedig gondoltam egy nagyot és mostanában őszintén beszélek velük, meglássuk mi sül ki belőle. Néha nagy levegő kell és sikítok belülről, hogy nem, nem, NEM!, de dezertőr vagyok, leszek és megváltoztatom az idióta szokásaikat. Ők pedig őszintén beszélnek velem.
És mire befejeztem ezt a postot, rájöttem: azért se maradok csendben!
