Némi agyi perverzitást érzek abban, hogy csak akkor tudok tanulni, amikor a toronyóra éjfélt üt. Vagy, ha nem is éjfélt, de minimum leszáll az est. És én akkor hozzábújok a pszichológia könyvemhez és töltöm a fejembe a tudást, mint most. Nagyon-nagyon.
A hozzábújásról jut eszembe: tegnap találtam egy szív alakú krumplit a karácsonyi-újévi krumplisalátában. Kicsit, bevallom, hiányzik. Vonzhatná már őt a nagybudapest annyira, hogy szuperszónikus vonaton egészen idáig robog. :-(( Hozzábújni lenne most jó.. (To leave you as you are, and if he felt he had to direct you, then direct you into my arms, into my arms, O Lord, into my arms, O Lord)
