Éppen csak beestem az ajtón.Valami ismerős arcra figyeltem fel...
-Szia!Ne mondd,hogy hideg van és,hogy vegyem fel a farmerkabátomat!Mert nincs hideg és,ha az anyukám lennél akkor se venném fel!Egyébként is,az anyák nem mondanak ilyet 100fokban a gyereküknek..Te már csak tudod.Egyébként is megsülök!És még a lábamat is feltörte a cipő,csodás. És Te hogy vagy?Meg...milyen nap van ma?
-Szia,hétfő.
-És Te hhogy itt vagy?Nem kedden szoktunk itt találkozni?És nem beszélni?
-De.
-És akkor most hhogy itt vagy?Kérdezem én,másodszorra.
-Miattad.
-Mi van?Jól vagy?Nincs hőgutád?
-Nincs. 
-Nem mondod,hogy miattam jöttél?És miért?Csak azért,mert úúúgy szeretsz engem,ugye?
-Igen.Meg tudom,hogy holnap lesz a matekvizsgád és gondoltam adok Neked egy kis erőt és,hogy holnap ne beszélj nekem annyit...
-Utállak.És tudom,hogy Te is.Mondtam már?
-Nem,de én nem utállak. Gyűlöllek!
(és egy puszit nyom az arcomra)
Azt hiszem az ilyen pillanatokért és emberekért érdemes élni.
ps.: nem mellesleg,drágám..
2007.05.14. 19:24 Miss Cinege
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gogoblogja02.blog.hu/api/trackback/id/tr486430457
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
