GoGo

Quimby és Kispál helyett ( ... ) aludtam délután,igyekezvén bepótolni amit az utóbbi 3 hétben tanulással töltöttem. Azt álmodtam,hogy eltemettek. Cseresznye színű volt a koporsóm,mindenki csak egy-egy szál fehér vagy vörös rózsát hozott és Gary Julestól a Mad world szólt. Meg még Eleven Hold is volt,talán a Még egyszer utoljára,a Fél százalék vagy a Sehol. Nem tudom pontosan. Utolsónak tudom,hogy az Adj hitet és a Várj míg felkel majd a Nap volt. És az emberek nem voltak mind feketében. És ez volt a legjobb benne,hogy volt aki piros nadrágban volt.. Egyszer mondtam is valakinek(ez már nem az álmomban),hogy az én temetésemre az emberek vidám ruhában jöjjenek!!
Egyébként vége.Kész.Ennyi.Levizsgáztam.Nincs tovább az év,eltűnik 3 hónapra az életemből a megszokott rendszeresség,a diákok,a tanárok,a röhögések,a bolt, az épület, a vidámság. Jó,persze lehet rendszerességet csinálni,dehát az mégsem ugyanaz. Lesznek programok meg minden,dehát az akkor sem ugyanaz.

A tegnapi nap úgy teljes egészében felejthetetlen marad számomra,ebben biztos vagyok. Egyrészt,mert először csalódtam egy olyanba,akit nagyon szeretek és akiben azt hittem,hogy sohasem fogok. Másrészt,no de ezt már leírtam,persze a nagyon személyes részeket kihagyva.

Ilyen gondolatokkal induljon hát a depresszáló és debilizáló,egyébként remélhetőleg kellemes nyári szünet!