Élt egyszer egy kicsiny vízcsepp a Nagyvilágban. Voltak ugyan barátai,de belül mégis magányosnak érezte magát. Életének egy fontos szakaszában egy busz ablaküvegére keveredett,ahol szorosabb és gyengébb barátságok alakultak ki a vízcseppek között. Volt ott valaki, akivel szorosra fűzte a szálakat. Talán túlságosan is. Egy nap,egy különösen hosszú útra indultak és a kis vízcsepp érezte,hogy ez egy lehetőség arra,hogy tisztázzák a helyzetet. Viharba keveredtek és a vízcseppek ide-oda keveredtek és csapódtak egymás mellett. A kicsiny vízcsepp egyre elveszettebbnek érezte magát. A biztosnak hitt támasza,az a szoros barátság egyszerre semmissé vált,hiszen egy új vízcsepp kérése erősebbnek bizonyult. A kis vízcsepp nem tudta,hogy mit tegyen,ezért inkább próbált elbújni,semmissé válni és várni,hogy a támasza észreveszi-e egyáltalán. A válasz: nem.
Ennyit a támaszokról.
2007.09.27. 22:02 Miss Cinege
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gogoblogja02.blog.hu/api/trackback/id/tr676430263
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
