Nagyok sok gondolatom van,de nem tudom,hogy hol kezdjek hozzá. Röviden csak ennyi: depresszió.
Semmi sem jön össze,nem úgy alakul semmi,ahogyan én szeretném és még az angol is szar. Egyszerűen nem bírom,hogyha valaki lealáz,főleg nem akkor,hogyha direkt csinálja/hogy lehet ezt nem direkt csinálni/. Azt hozzá sem teszem,hogy még őszinte is voltam vele,én barom. /erről most nem mondhatod azt,hogy nem vágod,hogy miről írok!!/ Szóval,angol: szarszarszar. Azt még elnéztem(ez nem a jó szó rá,de megtettem),hogy betettek ugyanabba az angolcsoportba,ahol tavaly is voltam. Elnéztem,mert rendes vagyok és voluntary worker. Továbbá,még azt is elnéztem,hogy lenéznek,mert nem szólalok meg angolon.Hogy miért? Mert (talán,esetleg,nem feltétlenül kell figyelembe venni) tudom az összes megoldást a könyvből. Továbbá(én a rendes),hagyom a többieket is érvényesülni. "Sheself." Ez,persze nem azt jelenti,hogy a nyelvtant is tudom,de legalább a megoldások megvannak. És,mivel rendes vagyok és toleráns,nem mondom be a megoldást,hagyva a többieket is érvényesülni,még mindig. Na,de azt már tényleg nem nézem el,hogy a tanár lealáz és az óra végét azzal tölti,hogy szivasson. Megzavart egy szó-ez történt,ilyen azt hiszem,hogy mindenkivel megesik(jó,persze vannak kivételek). És nem mondja el,hogy mi a baj a tudásommal(tudásom?!ez már megint nem a jó szó),hanem össze-vissza szivat és felírja az összes igeidőt a táblára. Én meg remegek,meg össze-vissza beszélek,dadogok és inkább kiugrom az ablakon,amin rács van. Nem törődik vele,szivat tovább,ezaz!Így kell ezt! Aztán,amikor beülök az É-betűs órára,csak a résztvevők miatt,nem azért,mintha annyira rajonganék ezután az angolért. Szóval,beülök és ott is tovább aláz. Miért nem kérdezi azokat az embereket,akik valóban abba a csoportba tartoznak? Ott van például a háziKaméleon,akit nyugodtan lehetne össze-vissza szivatni. Ja,de nem,bocsi,vele toleránsnak kell lenni,mert szegény/poor,poor/. No,igen velünk nem kell,hiszen minket nem tépett meg az élet és nem vagyunk tele gátlásokkal. Nem,valóban nem.Lófaszt nem. Sőt,mi olyanok vagyunk,mint a többi ember.Abnormális.És tudjátok,az élet too short.És tapsi-tapsi.
Egyébként magasról bele kéne szarnom az egészbe,de nem tudok,mert annyira,kurvára,de rohadtul idegesít. Eljátsza nekem a gyönyörűkedvesjó tanárt,aztán meg lealáz. Végül is,velünk,akik nem háziKaméleonok vagyunk, nem kell toleránsnak lenni. És nem baj,hogy ott kértem,hogy magyarázza el azt a kurva igeidőt,azt mondta,hogy "haza kell menni és gondolkodni rajta! " Ezzel a mondattal sikerült azt az ellenszenvet kiváltani bennem,saját maga és az angol iránt,amit nem könnyen fog tudni visszafordítani. Reszreak!Védd a kaméleonokat!!
Az hegedűs karrieremmel,az angol tudásommal együtt az énektudásom is elszállt. Kb. így ezek voltak azok a tulajdonságaim,amikre büszke voltam. Amivel úgy érteztem,hogy érek valamit.Vagyok valaki. Ezekután,persze kereshetek új tulajdonságokat. Pont jó,hogy tegnap említette meg Lelkem legjobb ismerője,hogy teljes mértékben megtaláltam önmagam. Inkább nem. Azt mondják,hogy mindenkinek vannak rossz periódusai.No,de ennyi?? Egyszerűen nem értem!! Az élet egyik oldala tök jó és happiness and me and my family(angolórai emlékek),a másik oldalról meg csak a híg,meleg fos. /jaj,de gusztustalan/ De az. semmi nem jön össze és semmi sem úgy alakul,ahogy szeretném/vagy ezt már említettem?/
Annyit mondok még,hogy szőlő,lakás,DVD,cigi,angol,szakvélemény,voluntary worker és a kutyám,aki nagyon ugat. Ja,és ki ne felejtsem: híg,meleg fos.
