Majdnem egy hete,beírtam egy Eleven Hold dalszöveget,ami tetszett és (Süni szerint) rám passzol. Most megkaptam a dalt és azóta csak ezt hallgatom. És azok az érzések élnek újra bennem,amik akkor,amikor ezt először hallgathattam meg. És nem sírtam,mert dühös voltam. Tegnap viszont úgy zokogtam,mint egy óvodás,hogy nekem miért nem lehet... Ezúton is szeretném megköszönni Banyamacsnak,hogy meghallgatott és adott tanácsot is! Közel éjfél volt már és mi még mindig csak beszélgettünk és beszélgettünk. Ilyen barátokért érdemes élni,azt hiszem. Köszönöm! <3 (remélem finom lett a vacsi:))
Csak egyetlen kérdésem lenne,visszatérve a tegnapi beszélgetésünkhez: miért nem tudok én utálni? Nem tudok úgy utálni,hogy ne látszódjon rajtam. Az pedig nem jó. Mármint,ha látszik az utálat. Így nem tudok/m utálni.
Túrórudi és hétfő és nem tudjuk,hogy hogyan is lesz és hogy hová. "Jaj,Istenem.Nők egymás közt... " :)

"De úgy van néha,ha űzzük a vágyat,az messziről elkerül,s ha szeretünk egyet,megesik az,hogy a szíve másnak örül..."- Nap tényleg nekem írta ezt a dalt. Szeretem. És emberhez kötődik. Emberekhez. <3