GoGo

Ma megtörtént a nagy-nagy csoda. Több is volt,de haladjunk szépen sorba...
először is nem mentem iskolába(na,igen idén először nem a kötelesség tudat győzött),győzött a fogam,ami(vagy inkább aki) pénteken úgy döntött,hogy megunta a fogszabályzóval való együttélést és inkább feladja. Leesett egy gumi,aminek a következtében egy szexuális fémszál állt ki a számból. Ez különösen beszédnél,evésnél,fogmosásnál és a puszta létnél volt kellemetlen,szóval ma az első utam a fogorvoshoz vezetett. Aztán még tegnap elhatároztam,hogy én ma nem fogok iskolába menni,mert nem ülök végig 2filmet,egy spanyol gyarmatokról szóló órát és 2 angolt(ami,jelenesetben 2 teljes órát jelent).
Reggel elmentem a fogorvoshoz,aki ismét megviccelt. Eredetileg az 5.emeletre kell felmenni,ahová fel is mentem,de ott(1/4 órás várakozás után) kiderült,hogy most az 1.emeleten vannak. Mondom: oké. Kinyílik a liftajtó,erre látom a táblát: oktató rendelők. hurrá-gondoltam magamban-ismét valami tanonc kezei közé kerülnek az én (mostmár) szép,egyenletes,királylányos fogacskáim. Na,de eme félélmemet leküzdve bemegyek rámosolygok Tisza doktorúrra,akinek nem ez az igazi neve,nem alacsonyodom le,hogy az eredeti nevét írjam le, és hopp én vagyok az első.(hiába, a fogszabályzás csodákra képes) Ezt a szintet úgy kell elképzelni,mint a régi körfolyosós házakat,csak itt körben ablakok voltak,persze mindegyik nyitva máskülönben befülledne a levegő. Persze,kicsiGogót,a szép,egyenletes,királylányos fogaival hová ültetik le? Persze,hogy az ablak elé. Ebben a pillanatban,életemben először, nem irigyeltem a színészeket,hiszen őket is látják. Csak persze nem így,ilyen kiszolgáltatott helyzetben: fekve,nyitott szájjal,szájukban nyálelszívó és tampon,valamint előttük ilyen műtőszöld kendő. Iszonyatos volt. Majdnem bepisiltem a fájdalomtól,annyira fájt,amit az a béna,hepciás tanonc csinált a fogamon és közben látni véltem(hiszen a szememet becsuktam),hogy mennyien néznek. Persze,igazából senki sem nézett,de a képzeletemben ez játszódott le. Aztán kiderült,hogy megérkezett a kivehető alsórakpartom(alsófogszabályzó) és ezért nem kell 30.-án mennem,hanem már ma megkapom. Megkaptam,van hozzá lila színű,csili-vili hamburgeres dobozom. Miután hősként elhagytam a terepet,megérdeklődtem a történelem zéhá eredményét Apámtól,akinek ezúton is gratulálok a jóóóóóóó eredményéhez!!! Aztán nem sokkal ezek után be lettem fogva Szerelmes lány által kávéfőzőnek. Ahelyett,hogy azt mondta volna,hogy "Szia!De jó,hogy látlak!De jól nézel ki!Mi van veled?" (vagy valami ilyesmit) ehelyett csak ennyit mondott:
"Szia,örülök Neked. Csinálnál nekem egy kávét?Már fel tettem,csak meg kéne csinálni. " Erre mit mondhat egy jól nevelt,(a fogszabályzásnak hála) szép,egyenletes fogú királylány? Csak ennyit: "Hát persze. Hogy szeretnéd? Erre persze elmondta,hogy hogyan is és,hogy nyugodtan bemehetek a szobájába és bevihetem a kávét. Igazán köszönöm,megtisztelt vele,hogy nem az ablakon kellett beöntenem a szájába.
Sokkal-sokkal ezután felhívtam Tanárúrat,hogy akkor hogyan is legyen a mai nap? Elmondta,hogy akkor 1/2 8 kedvencutca nevem és vigyek alapot. Énekelni mentem,vagyis meghallgatásra. Amikor megérkeztünk csak egy nagy épületet láttam,amit leszögeztem,hogy nem megyek be,mert ez nekem túl nagy. Erre Anyukám finoman közölte,hogy "Akkor mi a picsának jöttem el idáig?" (na,jó ez igazából nem így volt,az én Mamám sokkal finonabb természet). Végül bementem és rájöttem,hogy sasol engem a portás bácsi.(Alaphelyzet: parázós Gogoka,miniszoknya,barna,magassarkú csizma,sárga kabát,barna táska és benne egy nagy adag para,ja meg pár zene) Szerencsére megjött Tanárúr és mi máris felmentünk az emeletre,ahonnan még azt gondoltam,hogy van visszaút. Nem volt. Leültem,elmondta,hogy mi ez?hogy is van ez?miért is van ez? majd a kezembe adott egy listát,hogy válasszak,hogy mit is szeretnék énekelni-ehhez vannak alapjai. Már harmadszorra néztem át a listát,már harmadszorra mondta el,hogy mi ez?hogy is van ez?miért is van ez?és hogy még egy kolléganőjét várjuk,de már úton van. Remek.-gondoltam magamban és még egyszer átnéztem a listát. Sok számot választottam,de mondta,hogy korlátoljam le egy darab számra a minilistámat,így maradt a boldogság gyere haza. Erre,persze nem számított,hiszen ezt a tarsolyomban tartottam és nem szóltam róla. Benyomta a zenét,elénekeltem, azt mondta szép. És ebben a pillanatban állított be Tanárnő,majd kedvesen rám mosolyogtak és azt mondták,hogy akkor most legyek oly szíves és ismételjem meg. Mondtam,hogy oké,de csak egy feltétellel. Ami pedig az volt,hogy bebújok ott egy szekrénybe és onnan énekelek. Majd ezt elvetettem és elénekeltem mégegyszer. Anya szerint felcsillant a szemük,majd azt mondták,hogy csiszolatlan gyémánt vagyok és tehetséges. Szombaton megyek dalválasztásra. Aztán kaptam esemet Apámtól,hogy mi a helyzet az énekléssel(amit Ő csak szelíden kornyikálásnak nevezett,ezúton is puszi érte) és,hogy ez volt az utolsó esem kártyailag. Utána meg jól felkeltettem édes álmából,hogy akkor holnap mégis mikorra menjek és hova? Azt mondta,hogy semmi gond,hiszen kifejezetten szereti,ha este felkeltik az álmából. Én is szeretem.