GoGo

Az volt,hogy ez már nagyon kellett. Már nem vagyunk színház,már nem vagyunk játék. Tiszták vagyunk,mint a hó. És őszinték. Vagyis,hogy van egy őszinte Ő,és van egy őszinte én. És jó.
Majd,ezek után reggel(12:15felé) kitaláltuk Dorussal,hogy akkor ma mégis milyen jó lenne összefutni,mert már tavaly nyár óta nem. És lám,végre sikerült. Sokat beszéltünk,hiába az aktív msn kapcsolat,azért az mégis csak egy személytelen szar. Mégis mennyire függök. 2 órát vagy egy kicsit többet ültünk a palacsintáink felett és meghánytuk-vetettük az élet fontos és nem annyira fontos dolgait. Sok mindenről és mindenkiről esett szó,a csuklási rohamokért,utólagos bocsi. Aztán,amikor már megmozdulni sem a palacsintáktól meg a frappétől,amiből a kávés a legjobb,jó akkor legyen kakaós. Szóval akkor elmentünk,de előtte még beintegettünk,amiért még most is irigy vagyok(igen,ez az üzenet)!! Aztán szokásos family látogatás,ami jaj,deszar,después haza(akárcsak Anna,Spanyolból) közben veszekedés,ami természetes.

Kedden a nagy találkozások és vállalkozások napja volt,amiről fáradtság miatt nem írtam. Mea culpa,most bepótolom.
Alaphelyzet: Délelőtt negyed 11,10re megbeszélt találkozó,hideg,fázom,hol van már Lelkem legjobb ismerője? Sehol.Mindig késik. Megőrülök. Megőrültem. Nem véletlenül vagyok itt. Ezt az elmélkedésemet megzavarja a mobilom a csöngésével. Benne,mármint a mobilomban, Lelkem Legjobb Ismerője(LLI),aki egy cukrászdás ötlettel állt elő. Elfogadtam,de csak azért,mert ennyit kellett várnom. Futok,közben még gyors pár teló,hiszen túl egyszerű lenne az élet ezek nélkül,aztán odaérek LLI,sehol. Felhívom,még messze,de üljek be nyugodtan,meg ne fagyjak. Ez a pár perc már úgyis mindegy,nem? De. Így kint maradtam,megfagyni. Aztán megérkezett,nem változott semmit. Azt mondta,hogy jól nézek ki és,hogy ehetek nyugodtan sütit(értsd: fogytam,ami nem igaz,de akkor elhittem). Leültünk,a változatosság kedvéért kint,nehogy már egy kicsit meleg legyen. A cigi,az cigi. Mindig rá kell gyújtani,ezért feláldoztam magam. Ettem,ittam,megfagytam,puszit adtam,mentem. Rohantam,hogy leérjek az Oktogonhoz. Ne haragudj,nem tudok Neked állnevet kitalálni. Szóval,siettem,hogy időben odaérjek,hogy végre találkozhassam Annával. Jó volt. Beszélgetni,megosztani,megismerni. Sokat beszélgettünk,és igen van,aki sokkal inkább Európában lakik,mint például én. Nem tudom,hogy mit hittem, milyen ember Ő,de nem ilyet hittem,az biztos. Jobb így,hogy tudom. Sokkal. :) Legközelebb majd karácsonykor,addig meg emailben. Ja,meg itt :) Skype,esetleg?