Megőrülök ettől a szövegtől...a francia mániám néha már az őrületbe kerget,de ez így jó. Nem teszek ellene semmit,de ez is jó így. Idő,tanár és anyagiak hiánya a fő akadály, de ha most jönne egy nekem szimpi tanár és azt mondaná,hogy holnaptól franciát tanulunk, ingyen és még az új lakásba átköltözést is vállalja,hogy ott tanulhassak nem biztos, hogy igent mondanék rá. Arra persze igen, hogy költözzön át helyettem,helyettünk az új lakásban vasárnap. Az egyezségünk annyi lenne, hogy bedobozolja a cuccaimat,felrakatja a költöztetőkkel a teherautóra,a másik lakásnál leveszi,felviszi a szobámba és visszamegy a következő adagért. Én pedig addig elmegyek kirándulni,például. Bárki, aki olthatatlan vágyat érez,hogy ilyen szerepkörbe lépjen vasárnap reggel 8-tól ki tudja,hogy meddig írjon nyugodtan. Ha valaki azt mondja nekem július közepén, amikor valószínüleg Anyával veszekedtem a Balaton közepén, hogy a karácsonyt már egy új lakásban töltöm valószínüleg a képébe röhögök és beleborítom a Balatonba a matracával együtt,mert nyilván matraccal jött messziről,hogy ilyennel poénkodik. Most meg persze könyörgöm, hogy valaki jöjjön és dobozoljon. Ez olyan Gogos.
Egyébként meg fáj a fejem(ettől?). Valószínüleg a Hotel Ruanda című film betette a kert ajtót,amit ma néztünk. Biztos, hogy nem fogom még egyszer megnézni és az is biztos, hogy senkinek nem fogom ajánlani. Szép film, a szeretetről, de mondjuk egy kevésbé háborús övetezes,sok halottas környezetben is lehetne a szeretetről filmet forgatni. Ennek a filmnek nyilván nem ez volt a célja, hanem az, hogy sok évvel a tragédia után is felhívja az emberek figyelmét a történtekre. De nem figyelnek fel, hiszen ma is ez megy, csak nem Ruandában. A töri persze sokkal jobb volt, kibontakoztattam a kreativitásomat és azt is megmutattam, hogy tudok ragasztani és jól elhelyezni a plakáton a képeket. Ellenben egyesekkel, akik csak úgy belekúrják az életrajzot a plakát közepére, 20 kiló ragasztóval, hiszen kit érdekel, hogy a többiek mit akarnak. Mondjuk nem is lettünk kész, de majd holnap. Haza akartam már töri előtt is jönni, de nem volt szívem megtenni, amikor láttam a mi,drága, egyetlen és pótolhatatlan Töritündérünket,hogy hozza a sok cuccot a plakáthoz. Szóval maradtam és felhasználtam a plakát készítéshez az összes akkor aktív agysejtemet.(hogy milyen sejt?) A következő óráról inkább nem beszélek sokat,csak ennyit: inkább csináltam volna tovább a plakátot.
Aztán a buszon beszólt nekünk két kedves,részegállat. Inkább kussoltam, majd a Hungáriánál gyorsan leszálltam. Mindenki közülünk, aki addig fent maradt a buszon. A haza hozós buszon pedig annyira elálmosodtam, hogy elszenderedtem. Olyannyira, hogy emlékszem, vannak olyan pillanatok, amikor nem tudtam magamról. Ilyen volt múltkor a 20-ason,előtte meg a metrón. Igen,sajnos sok megálló van az Újpest Központ és a Kőbánya-Kispest között. Így van ez, ha az ember éppen kedveskedik vagy segít,nevezze mindenki úgy, ahogy akarja. Ma meg csak szimplán fáradt, ja meg hiányos. Mentálisan.
Ja,még mielőtt megnyomnák a blogd be! gombot,jut is eszembe: ha valakinek megvan a T-Mobile 2008 perc ajándékba reklám zenéje vagy legalább a címét tudja,feltétlenül írja meg,ha van rá egy kis ideje! Írhatja nyugodtan, bár reagálni nem fogok rá, hiszen ha vasárnap költözés, akkor minimum 6 hétig no net. Mi lesz így velem és a net addikciómmal? Ja,jegyzem az informatika vizsgám, 79,1% lett.(80%-tól 5ös...ez is Gogos) Gratulálok magamnak! Azért is, hogy ilyen béna voltam és nem a 4-es tételt húztam,ami a net addikcióra épül. Túl egyszerű lett volna a személyes tapasztalatokról beszélni+elmondani az elméleti részét és beszámolni arról, hogy ez milyen a gyakorlatban. Nehéz feladat ez az Élet-dolog. Bár nekünk nem lehet akadály,mi megbírkózunk ezzel is,hiszen mi vagyunk a Gang!! (:(reklám szövegeket fogok gyártani,tök jól megy)