GoGo

egy kapcsolatot. Emberit, kedveset, szépet, filmeset, beleájulósat. Nem tudom, hogy milyen csak azt tudom, hogy szükségem van rá. Csak szeretet. Ő szeret engem, én szeretem őt. Egyszerű a képlet. Aztán eszembe jutott, hogy igazából senkire sem hasonlít. Nem Ő, aki mindig is vágyam volt, hogy olyan pasim legyen,mint amilyen Ő volt. Na jó, talán a szemei(Istenem! Végre egyszer nem a hajas példámat hozom..) Nem egy Richard Gere, aki majd megment engem,mint Vivien királykisasszonyt. Nem hasonlít senkire, új fejű, talán pont ez a baj. Semmi viszonyítási alap. Vagyis van, de annak az alapnak a léce, olyan magasan van, hogy Ő akkor sem közelítené meg, ha magasugrásból Ő lenne a világbajnok. És nem lehet vele beszélgetni. Beszélgetésre vágyom,ölelésre, kedves szavakra, szeretetre. Vele nem lehet. Elbohóckodja, elhülyéskedi. Bár néha elmondja, hogy "nekem rád van szükségem" meg satöbbi, de ez sehol nincs a testi kontaktushoz képest. Csak semmi szex, mondaná az én drága Manólányom. Sosem fogom én ezt megérteni. Fiatal vagyok én még ehhez.

Már csak egy vizsga és kezdődik minden előlről. Igazán bíztató. Hiába A Titok könyv, most nem megy a pozítív gondolkodás. Éljen a 4-es UV-n! Ritka ez, mint egy normális emberi kapcsolat ebben a világban.