Kicsit szerettem, de talán sosem annyira, hogy az igazi és egyetlen valós érzelmemet eldobva hozzá rohanjak. De mégis kicsit megtettem, hiszen Ő volt, az, akit Ritám szerint megérdemeltem már. Akiért csak nyúlnom kellett és ott volt. Voltak sms partik, telefonálások, email váltások és nagy távolság. De, ahogyan az okos emberek mondják: "a szerelem/szeretet minden távolságot áthidal", csak akkor tudják meg az emberek igazán, hogy ez nem így van, amikor benne élnek. Boszi szavai forognak bennem,mint valami kés: "sosem tudod,hogy milyen lányokra fog kacsintani, mikor nem látod." Lilluskára, mert így hívják. Bájos név, a lányom neve nem ez lesz, ezek után. Romantikus alkat A lány, ezt mondta róla. Meg még azt is, hogy "naná, hogy romantikus alkat. nem járnék ilyen idétlen nem romantikus lánnyal." Meg még azt is,hogy sajnál engem, mármint a lány. Erre küldtem Neki egy regény részletet, amit akkor találtam ki, mikor csokiért mentem.
Így hangzik:
Csókolj meg!- kérlelte a lány.
Nem tehetem,-suttogta a fiú-egy másik lányt szeretek,legalább is azt hiszem-szólt a srác elcsukló hangon.
Ki az?-szólt a lány, a felháborodástól eltorzult hangon.
Mindegyis, messze van-mondta a srác, vállat vonva.
Szegényt akkor most megcsalod. Sajnálom.-kacagta a lány.
Majd gyengéden megcsókolták egymást a naplementében,miközben az északi szél gyengéden összekócolta a lány haját.
Kicsit szemét dolog, hogy ezt elküldtem Neki, de arra jó volt, hogy legalább A lány meghatódjon és ezt mondja: "Szívhez szóló lenne, ha nem velünk történne." Mondanom sem kell, hogy nekem is a szívemhez szólt. Miután ezt megtárgyaltuk elmondta, hogy mennyire sajnál engem és, hogy Ő mennyire egy rohadt alak. Itt magamban az utóbbira bólogattam. Majd,ha megint találkozom Andy Vajnával a Fashion Streeten a kezébe nyomom, hátha Oscar-díjas filmet csinál belőle.
Igazából azt furcsálom, hogy nem tudok kifacsarni magamból egy darab krokodilkönnyet sem, Pedig leszívesebben Most múlik pontosan-t üvöltve tenném ezt, de valahogy mégsem jön. Talán majd pár perc múlva sikerül magamból kihúzkodni pár könnycseppet. Igyekeztem elegáns úrinő lenni és nem mutatni, hogy gépfegyverrel és egy 100-as papírzsepi csomaggal futok Barcikáig. Elmondtam, hogy ne szomorkodjon, hogy ezt tette, inkább legyen boldog Lillával(micsoda név...). És, hogy én csak örülök annak, hogy Ő boldog és, hogy biztos vagyok benne, hogy egyszer én is fogok találni egy fiút, aki a tenyerén hordoz és boldoggá tesz. De Ő hajthatatlan volt, szar alaknak nevezte magát és 2 soronként ecsetelte,hogy "Gogo, Te egy annyira aranyos lány vagy... és én nem bírom elhinni, hogy ilyen szemét vagyok/voltam." Én sem. Megmondtam Neki azt is, hogy bármikor felhívhat vagy írhat smst, emailt, de remélem, hogy nem egy féltékeny teremtés Lilla, mert azt nem vállalom,hogy kikaparja a szemem. Ekkor jött az "Ő is sajnál" rész, amikor mondtam, hogy engem ne sajnáljon senki. Erre azt mondta, hogy "akkor csak magunkat sajnálom,hogy így alakult." Te akartad, baszod.
Már szinte látom magam előtt, hogy Lilluc(ahogy hívja Ő ), egy elborult pillanatában Barcikától idáig fut és jön, hogy kikaparja a szememet. És én nem fogom beengedni, álljon csak kint a hidegben. Aztán, ha megunta, fusson vissza Hozzá. Ha már én nem tehetem...
