"A csók bármit is jelentsen. Minden csók egy alapvető emberi szükségletet tükröz. A másik emberhez való kötődés igényét. Ez a vágy olyan elemi erejű, hogy mindig megdöbbenünk, mikor egyesek mégsem értik meg" - Született Feleségek. Ebből okosodom. Ezt idézem az emailjeimben, meg itt, a blogomban is.
Ma, itt Nővérem kuckonellájában, átéltem az első kaputelefonos affairomat. Valaki becsöngetett a kaputelefonon és én, a gyanútlan, felemeltem a kagylót. Beleszóltam, a villanyszámlás bácsi is. Bebocsátást kért, de én, tanulva a mindenféle rablásokból, amik csak egy beengedésen múlnak, nem engedtem be. Mondtam neki, hogy dobja be a pistaládába a számlákat, mire ő felhördült, hogy nincsenek itt postaládák, engedjem be. Ragazkodtam hozzá, hogy nem, mert nem tudom a kódot-a kaputelefonokon nincs is kód. Mondtam neki, hogy keressen valaki mást, aki talán tudja a kódot és be tudja engedni. Hogyan?-kérdezte ő. Mondtam, hogy én nem tudom, hiszen ő előtte van ott a névjegyzékes tábla. Erre csak ennyit mondott: "beszarok, bazdmeg". Majd letette, majd én is. Hát igy.
Közben érdekes hangú emaileket váltunk ZénóZebulonnal. Mostanában nem olyan a kapcsolatunk, mint amilyennek egy tipikus egyik legjobb barátommal lenni szokás. Nem is olyan, mint amilyennek szeretném. Szeretnénk. Részben az én hibám, hiszen az elmúlt napokban nem voltam annyira kommunikativ és nem voltam ott, amikor kellettem volna. Előtte is volt egy megbántás én részről, de mivel elutaztam Balatonra (avagy eltűntem) ez elsikkadt. Legalábbis nálam. Vagyis lófaszt, hiszen minden második gondolatom arról szólt, hogy mikor lesz újra bátorságom őt felhivni, mikor jön el azaz alkalom. Névnapján talán? Vagy előtte? Fogalmam sem volt. Ő megtörte a jeget, én magyarázkodtam. Még mai napig is. És törlesztek, ha kell. Vagyis, ha hagyja.
Furán alakul manapság a társasági életben betöltött szerepem. Mostanában a "A Boldog Párocska és Gogo" felállás van jelen, ami igen csak fura, de tetszik. Főleg az utóbbi személynek. Vannak aggályaim, amik még feloldatlanok, de majd alkalmasint megosztom a párkapcsolati tanácsadómmal, Ritámmal. Ha már a Most múlik pontosan-nál nem hallottuk egymást jól a telefonban. Mondjuk, Bogesz és Lovászfiú tavaly már előképzésben részesitett engem a témában, aztán a szülinapomon folytatódott a képzés, ami a "hogyan vágjunk fa arcot, miközben nyali-fali-tipi-tapi-nyimi-nyami van" nevet viseli. Ez különösen a Balaton közepén volt kinos. Nekem, aki szocializálódom.
Megérkezett a társaságom, Nővérem és Kampányoló személyében. Vagyis én vagyok az övék.
