A tegnapi nap árnyékában és annak tudatában, hogy 8-10ig nem lesz víz, már 7-kor felkeltünk lefürdeni, majd én visszaaludni. 9-re érkezett a kuckonellába Királylány az ő apukájával. Ismét királylányhoz méltó ruházatban és kellékekkel érkezett. Értsd: telefon, rózsaszín bőrönd és napszemüveg, és valami csodazenélő akármi a mekiből. Eredetileg fürdőzés, fürdőztetés volt betervezve, de mivel az időjárás közbelépett és sarkvidéki klíma lett, elnapoltuk ezt. Az iskolám felé vettük az irányt, de egy gyors bal kanyarral a veresegyházi medvefarm lett a cél. Ott láttunk macikát, farkaskát, lovacskát. Királylány mindezeket persze futva nézte meg. Fontos, hogy 5 éves kor alatt az ember gyereke mindent futva közelítsen meg. Utána Kampányolóval csúszdáztak, vonatoztak, nevettek. Nővérem és én pedig a homokföld széléről néztük az eseményeket - a papucs átka. Okos agyammal valahol a medvék és a kubu vásárlás között kiejtettem a számon a Tropicarium szót, ami szöget ütött a szuper- előtaggal élők fejében. Arrafelé vettük az irányt, ahol mindent megnéztünk. Néhány halat szívesen hazavittünk volna, de a torzítós akváriumon keresztül nehéz lett ezt kivitelezni. Aztán némi étket vettünk magunkhoz a nagytétényi áruházban, ami után shoppingolás vette kezdetét. A rózsaszín balerina ruhát el kellett barikádozni a rózsaszín lázban égő Királylány elől, mert akkor még ma is ott lennénk. Kaptunk ajándékot is, matricák és lemoshatók tetkók képében. Királylány tehénkés tetkót kapott, Nővérem pipacsos, én napraforgós matricát. Míg a szuper- előtaggal élők telefonokat néztek, rám bízták Királylányt. Elnéztem egy percre, a gyereklány már nem volt ott, ahol azelőtt hagytam. Eszeveszetten elkezdtem keresni, meg is találtam két méterrel odébb, amint ismeretleneknek magyarázott valamit. Az ismeretlen pár egyenesen kihátrált a beszédes zsenge korú elől. Vagyis csak akart volna, de odaérve, megkérdeztem Királylánytól, hogy mit is csinál ő itt ismeretlenekkel. Majd sűrű elnézéseket kérve eltereltem onnan őt. Királylány már álmos, nyűgös volt, ezért az ő királyok városának közepén lévő otthona felé indultunk. Budapest közigazgatási területét elhagyva Királylány mély, 5 méteres álomba merült. Nővérem feje az egyik fékezésnél kicsit (-nagyon) előrebillent, ő pedig megjegyezte, hogy kicsit elaludt. :-)
Királylány az otthonában felébredt, és rögtön megrohamozta a szüleit, majd a testvérét, hogy rakják fel a tetkót. Nővéremnek nem volt hangja, ezért csak keveset beszélgettünk, már indultunk is haza. Egy-két kanyar után megálltunk egy piros lámpánál, én nézelődtem, hiszen a királyok városa különös helyen helyezkedik el a szívemben. Kellett nekem... egy balra pillantás után csak ennyit tudtam mondani: „bazdmeg, itt halt meg Ő". Majd két percig nem tudtam magamról. Arra emlékszem, hogy Nővérem megszorította a kezemet. Nem tudtam szólni, csak szem összeszorítva zokogni. Majd, már az autópályán hangosan megállapítani az ott látottakat. Majd felhívtam Fekete Özvegyet, aki a déli sziesztájának árnyékában megígérte, hogy majd visszahív. Aztán, mint következő kompetens személy Cunci következett, hogy informáljon arról, hogy kitől van a virág és a mécses. Szegény Kampányoló nem tudott mit kezdeni ezzel a kitörésemmel, bár még Szárszón informáltam az életemnek ezen részéről. Halkan elnézést kértem Nővéremtől, aki biztosított, hogy ez felesleges volt. Belém tömtek egy kevés epres milkát, amitől kicsit visszatért belém az élet. Otthon aztán felhívott Fekete Özvegy és elmondta, amit hallani akartam. Megmasztam Nővérem hátát, amibe még Kampányoló is belealudt. A bűvös 5 óra után elmentem fürdeni, majd Nővérem is próbált erre kísérletet tenni. A konyháig jutott, ahol szó szerint megingott, mire Kampányoló visszaparancsolta az ágyba. Így csak ketten indultunk el, hogy érezzük a Sziget utolsó napja feelinget. Sokáig csendben kuksoltam Kampányoló mellett, majd megemlékeztem a Királyok városában látottakról. Kampányoló kérdőre vont, hogy még mindig ezen kattog-e az agyam? A válasz, igen volt, mire mondta, hogy próbáljak a most-ra koncentrálni. Megtörtént. Az Örs vezér tértől nem messze felvettük Tibit és az ő túlintelligens öccsét, majd Médiafiút. Már láttam magam előtt az estét, és előre röhögtem, ezen a poston. Médiafiú bizonyos tér-idő ablakokkal akarta reggel elhallgattatni Besenyei Pétert, aki a 20.-ig Air Race-ra gyakorolt. Közben hangolódtunk az esti Tankcsapda koncertre, Médiafiú pogózott mögöttem és rázta az ülésemet. Éhem volt, ezért Kampányoló elment enniért, Médiafiú kíséretében. Addig Tibi, és az ő túlintelligens öccse vigyázott rám. Olvastuk a blogomat, mesélgettem kicsiny életemről és az idei nyárról. Fáztam, és mivel márkahű vagyok, ragaszkodtam a tegnapelőtt estihez hasonló pulcsihoz, amivel megint a lábamat borítottam be. Szép, barna pulcsi volt. Oszották nekem a lapokat, én vissza, ittuk az ice-teás finomságot, egy pohárból, Kampányolóval :-) Ismerősök jöttek - mentek, akik számomra persze nem voltak ismertek, de igyekeztem mutatni, hogy igen, én mindent tudok róluk. Megtudtam, hogy a világítós, lángolós welcome drink, amit a szárszói mini-nyaraláskor kaptam Médiafiúról van elnevezve. Így már egészen másképp néztem rá is, és a koktélra is. A nevezetes „nem fáradt vagyok, inkább ittas" mondat után áthelyeztük székhelyünket a csocsóasztalhoz, ahol én, végre, nevemhez hűen gogo-girlként drukkoltam Kampányolónak és Tibinek, akik Médiafiú és Tibi túlintelligens öccse ellen játszottak. Fontos itt megemlítenem Médiafiú játék közben felvett arckifejezését. Úgy játszott ő, mintha tényleg vérre menne a játék. Letaszította a játékos társát, így egyedül játszott tovább, de így is megnyerte. Ez után, de lehetett előtte is, megdiskuráltuk Médiafiúval, hogy Bakancsos tanár úr életünk meghatározó személye. Kinek pozitívan, kinek negatívan. Csocsózás után egy másik asztalhoz települtünk le és ott folytattuk egymás intellektusának fejlesztését. Tibi és az ő túlintelligens öccse néha táncolni mentek, néha csak úgy el, mi pedig, Kampányolóval, röhögtünk a spontán kimondott szavakon, mint például: sportcsajozó. Kampányoló érezte szerepének fontosságát, mert amikor pár percnél továbbra sikerült feltornásznom, a már nem mobil toalett látogatásának időtartamát, jött az sms, merre is vagyok? Válasz elküldve, sietés vissza. Miközben visszasiettem a Csodahelyre, azon gondolkodtam, hogy talán csak nem azt gondolta, hogy otthagytam Őt és az asztaltársaságát? Nem, semmi pénzért :-). Nem sokáig bírtuk az időközben beköszöntött sarkvidéki hideget, hiába a közben vastagabbá vált pulcsi, elindultunk hazafelé. A pulcsiról ismét szót kell ejtenem. A férfi asztaltársaságommal a nőkről beszélgettünk és arról a stílusról, amit egyes nők képviselni tudnak. Én, ezen a ponton a nők jogait képviseltem. Szó esett a határozottságról, de köt a szövetséges titoktartás, ezért „ennél többet nem árulhatok el". Határozottság szempontjából, valamelyikük elejtett egy ilyen mondatot, amit utál: „jaj, nagyon fázom, mit kéne csinálni?". Ne ezt mondjuk, mi nők, hanem azt, hogy „add ide a pulcsidat!". Ebben a mondatban magamra ismertem, ferdén pillantottam Tibire, felé fordultam és elkértem tőle a vastag, fekete pulcsiját. Így már nem fáztam, annyira, Tibi pedig így szívta meg. Néha az ő túlintelligens öccsére hagyott engem, mindenféle, szebbnél-szebb titulusokkal, amire az öccse hívta fel a figyelmemet és tájékoztatott, hogy ezek a szép szavak nincsenek összefüggésben a testvérében fellelhető vér alkohol szinttel. Azt hiszem, itt kicsit elpirultam.
Fura ez, hogy mostanában a pasi barátaimnál egy-egy ruhadarab lett a szimbólumunk. Mentségemre legyen mondva: az ő ruhájuk.
A benzinkútnál, ahol tegnapelőtt is, megálltunk, hogy mindenki kapjon valamit. Eredetileg Tibi, engem akart meghívni valami fagylalt félére, de megmondtam, hogy a levegő is megállna bennem, ha most fagyit kéne ennem. Ennek a végkonklúziója az lett, kisebb- nagyobb szócsaták árán, hogy Tibi végig akarja nézni a halálomat. Kampányolót felhívtuk, hogy milyen fagyit kér, és ez a jelenet kicsit emlékeztetett engem az Üvegtigris 2-ben lévő „felhívott a kocsiból, hogy mit kér inni?" képsorra. A kocsiban aztán megbeszéltem magammal a pull over visszaadási stratégia minden elemét, amin élesben kicsit korrigáltam. Mindenesetre az összes parfümöt a pulcsira varázsoltam, ezzel jó éjszakát kívánva Tibinek, aki még utoljára kiszaglászta a nyakamból a maradékot. Férfiak... :-)
Egész úton hazafelé azon gondolkodám..., de nem volt rá sok időm, mert Kampányoló folyamatosan a „nem kaptok el élve!" játékot játszotta, ami igencsak gyors gondolkodásra kényszerített. Megkérdeztem, hogy miként vélekedne arról, hogyha jövő nyáron az ő általuk szervezett rendezvényen munkakapcsolatba kerülnénk? (ehhez hozzá kell tennem, hogy határozott voltam közben) Ő azt mondta, hogy örülne ennek, ha ezt bevállalnám. Én meg naná, hogy igen. Erről majd még értekezünk.
Kocsiból kiszállva Nővérem fotóaparátjával a vállamon, megöleltem Kampányolót, megköszönve az estét, gondoltam majd integetek is. Mire a kapuhoz értem, szerintem ő már otthon volt. Próbáltam bejutni a lakásba, de Nővérem rutinból benne felejtette a kulcsot a zárban, így megzavartam az alvását, önhibámon kívül. Nem kellett sok idő, hogy megérkezzenek az álommanók és rövid időn belül a hatalmunkba kerítsenek.
