GoGo

Sok tépelődés, tanács, hallgatás után igénybe vettem a zöld pipás rendszer szolgáltatásait. Tegnap ZénóZebulonnal próbáltunk rájönni, hogy vajon, ha megint csipog, akkor felrobban vagy csak hülye, aztán Tortás küldött képeket. Ma pedig írtam, sokat, sokfélét. Először TéKával próbáltam felvenni a kapcsolatot, ami sikerült is. TéKá most kamaszodik, társadalmi hátrányokkal indulva, iskolakezdés előtt két nappal. Írt is azonnal, mikor felmentem, gondoltam, biztos ebből fakadnak majd a panaszai. Aztán Stephaniera esett a választás, aki naponta százszor bejelentkezik, aztán ki, engem arra késztetve, hogy legyen kontakt. Lett, sok. Aztán bújkálóvá tettem az állapotomat, tengtem-lengtem itthon, aztán visszaültem és láttam, hogy Nővérem is kedvenc színével vált elérhető a világ számára. Reménykedve tettem magam zölddé, hátha már kifészkelődtem.
Vannak olyan dolgok, amiket az ember lánya nem felejt el. Ilyen volt Tortás tegnapi látogatása is. A megbeszélt időpont után 10 perccel még sehol sem volt, bár még én is a kádban. ZénóZebulon előző este adta nekem a tanácsokat és elmondta, hogy csak olyan dolgokat várjak el a másiktól, amiket én is meg tudok csinálni. A valahova pontosan odaérés nem ilyen. De az annál inkább, hogy, ha már itt van 100%-ig itt legyen, mert én ilyen vagyok. Ha sokat kések, akkor igyekszem ezt feltornászni 200%-ra. Ezt a szokásomat Tortás tegnap teljesen átvette. Meg is lepődtem, nem kicsit. Fotózott, nevettetett, mesélt, meghallgatott, tanácsot kért és kapott. Dícsért, furán nézett, gratulált, csodálkozott. Aztán elviharzott. Sokáig csak pakoltam a vihara után, aztán ZénóZebulont akadályoztam meg a dvd nézésben. Éjjelre aztán mind a ketten kockává válva feledkeztünk meg a másik vonalban létéről és belefeledezkeztünk a számítógép által felajánlott lehetőségbe. Ő szimulált, én levelet körmöltem. Ilyet még sosem, furcsa is volt még most is az. Bár inkább befejezetlennek mondanám. Én meg csak gyalogolok magam körül míg ez a dolog koszos.