GoGo

Ma különleges "is-is" napot tartottam. Ez abból állt, hogy nem akartam semmit csinálni, mégis most úgy érzem eseménydúsabb volt, mint bármelyik az elmúlt héten. Nővéremmel csacsogtunk skypeon. A szó legdirektebb értelmében. Közben meg gyalogoltam magam körül, továbbra is. Ő a muffinok sűrűjéből ő a Szívek Szállodájába menekült, engem pedig ebédre hívtak, ahol ismét csodásat veszekedtünk. Így teljes az életem. Ha nincs honvágyam, veszekszem. A hangomat talán kiveszekedtem vagy csak sztrájkolt, mert alig volt és én, félve az újabb egy heti némaságtól, pihentettem. Ezt csak úgy érhettem el, ha alszom vagy legalább is azt tettetem. Olvastam, majd új fejezethez érve, álomra hajtottam a fejem. Két percbe telt míg elaludtam és csak ZénóZebulon érdeklő üzenetére ébredtem, hogy mikor leszek zöld pipás? Értesítettem, megadtam a koordinátáimat, majd újra evéshez folyamodtam. Közben azon tanakodtam, magammal, hogy ismét sikerült ZénóZebulon lelkébe taposnom a holnapi vendégeskedés okán, nem akarattal. Anya is szokott készülni a vendégeskedésre, csütörtökön például úgy, hogy a felforgatott konyha közepén bejelentette, hogy akkor ő most főz és, ha már főz, akkor át is rendezi kicsit a konyhát. Tortás a harmadik világháború utáni konyha divatos arcát pillanthatta meg, mikor beléptett a lakályunkba. Ők, a holnap itthon maradó, kisestélyim alkalmához készültek. Legalábbis időileg, de szerintem mindenhogyan. Én, némi torokfájás és némaság okán gondoltam lemondani a (mostmár) mai vendégeskedést, de egy személyiségfejlődést akadályozó sms, majd következő 2 óra beszélgetés után lemondtam a lemondást, tehát holnap (vagyis ma) 1-kor.
Eközben felmásztam a hírhedt ismerőskereső portálra, ahol villogott a boríték. Gondoltam biztos megint valami klub-üzenet, nem fűztem hozzá túl sok reményt. Láss, csodát (láss ezer csodát), nem. Töritündér megírta életének megváltozását. Ennél többet nem mondok, had legyen ez mindenkinek meglepetés. Én mindenesetre meglepődtem, pár percig szólni nem tudtam. Szó bennakad, hang fennakad tipikus esete. Emiatt most meg kell hallgatnom az Autó egy szerpentinent. Ezerszer, ha már ezer a csoda.
ZénóZebulon tele írt ablakkal várt a holnapi (mai!) programokkal kapcsolatban, hangom továbbra sem volt, mert fennakadt. Közös hobbinknak fogunk élni minek utána kreatívak vagyunk. Ő meg majd tovább alkot. Gondolkodtam, hogy csak a fél vagy az egész garbróbot pakoljam el, de végül az egész mellett döntöttem, hiszen sosem lehet tudni. A kisestélyi itthon marad. Pózol, mosolyog, exponál, vaku villan. Valaki tudna adni egy állványt? 3 lábbal. Később pózokat kerestem, hiszen modellem Tortás szokott lenni, de holnap(ma!) nem volna jó összekeverni a szezont a faszommal.
Az este folyamán bloopers-eket nézegettem youtube-on, amin néha könnyezve röhögtem. Majd 2 óra körül megjelent a zöld pipás rendszerben Nővérem. Gondolván arra, hogy múltkor az éjjeli rosszulléteiről értekezett és most is éjjel van, írtam neki. Aztán miután írtam rájöttem, hogy valószínüleg tényleg én volnék az első, akit feltárcsáz, hogy rosszul van. A kardhal és a reményhal esete. Nem volt ő rosszul, SZIN-en volt, a nulladik sorban. Meg a -12.-ben is. Éjjel révén, elköszönt, én pedig meglibbentettem a személyes találkozásra való hajlandóságomat, lehetőleg mielőbb (jó, ezt nem mondtam).

Most meg, miután egész nap aludtam, nézem majd a mennyben a csillag rácsokat. Vagy megtanulom a törit By the way: álom. Ma megálmodtam a sokat emlegetett és nagyon nem várt iskolakezdést. Előbb értem oda és a Képzőművész behívott, majd mikor 8 óra lett kimentem a suli elé. A megbeszéltek szerint, ZénóZebulon már ott volt, majd szépen lassan megérkeztek a többiek. Bimbuska, System, Bringa, Blanee, Andy akiknek jól nevelt lány módjára köszöntem ők, pedig nem köszöntek vissza, már-már észre sem vettek. A dohányzóval szembeni helyiség felé vettem az irányt, ahol nem volt villany majd újra visszatértem a társaságba, ahol megint csak nem vettek észre. Csodálatos volt felébredni. Már június vége óta trenírozom a lelkecskémet, hogy iskola, hogy 6-kor kelés, hogy új emberek, új sémák és, hogy talán veszteségek. Aztán néha a feltöltődés, elSzigetelődés miatt elfeledtem ezt, és azóta újra eszembe jutott. Most meg pláne, hogy egyre közeledik A nap. Azzal viccelődtem ZénóZebulonnak, hogy kedden majd biztos késni fogok és nem merek majd odamenni és a buszmegállóból telefonozom fel őket, hogy jöjjenek ki értem. Most nem nevetek. Ha volna paravas, megfognám.