Ma Apollón istennő felajánlotta, hogy mivel a közgép foglalt, használjam az ő gépét. Leültem, percekig nem tértem magamhoz. Mi lennék én? Aztán pedig rámszólt, hogy ne röhögjem ki Miss Japán kisassonyt. "Nade, Gogooo"
Reggel 20 percet aludtam még vizesen, köntösben és közben álmodtam. Álmok 20 percben. Így aludtam a nyár egyik legjobbját Nővéremnél, vasárnap reggel. A Királylányos vasárnapon. Érdeklődve figyelem az egészségi állapotomat, hogy miként leszek és hogyan holnap.
Éjjel helyre állt a lelkibékém kapcsolati szinten, bár reggel még nem voltam benne annyira biztos, hogy akarom én ezt a reggelt és akarom az iskolát. Bioszból elkezdtük a biokémiát, közben smst fogalmaztam Töritündérnek, hogy na mostantól nem bírom már ezt! Indiagirlt is meg akartam, akartuk ölni, de őt mikor nem? Az smst végül nem küldtem el.
Tettrekész voltam, vagyok változtatni azon, ami most uralkodik bennem és körülöttem. Legjobb barátomnak, magamnak köszönhetem ezt. (ezt Táltosasszony tanította, hogy a legjobb barátunk mi vagyunk, saját magunknak. Bölcs Ő.) Változtatni, érzéseket nem az éj leple alatt elhesegetni, vállalni őket. Megvédeni magam, ha kell magam ellen, mások ellen mindenképp. Elmenni Olaszoszágba avagy elutazni ketten Angliába.. :-) Annyira tettrekész vagyok, hogy a nevem valójában ige kellene, hogy legyen.
