Egy idézettel kezdeném, amit ma találtam: "Szórványosan, mint az erőleves, a lélekút is mindig merőleges." Mennyi-mennyi igazság van benne (bár az erőlevesről nem tudok sokat szólni)!
Én lettem kerületünk muffin-hercegnője. :-) Megsütöttem a debütáló muffinokat, finomak lettek, hercegnőjük vagyok. Születésüket ZénóZebulon végig asszisztálta, de a robotgép képbe kerülésénél ki kellett szállnia a folyamatból. Sajnos, hallotta azt a kérdésemet is, melyet Anyukámhoz intéztem, hogy "Anya, ugye ez a finomliszt?" Itt éreztem, hogy én is és a gyakorlatom is métereket súllyedtünk a szemében. :-) Miután ő kiszállt a vonalból és a telefon úgyis a fülemhez ragadt, feltelefonoztam Enyit. Megnyugtatott ő, aki a sütések királynője (ez már csak egy ilyen család), hogyha minden hozzávalót beleraktam a megfelelő arányban, akkor ne pánikoljak, hogy a massza olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál. Megkérdeztem, nála hogy szokott ez lenni, mikor muflont süt? Ő, muflont? Sosem sütött még muflont! Háh, háhá, ezzel megfogtam őt, aki egész eddigi életemben azzal cseszegetett, hogy tanuljak meg főzni-sütni, mert így sosem lesz férjem. Erre felhívom egy ártatlan kérdéssel őt, kinek már van férje sok éve és kiderül, hogy még sosem sütött muflont! Ha lenne bőr a képemen ez lenne a viszont-cseszegető akcióm felé. Nagymama koromig. Miközben azzal küzdöttem, hogy a massza kellő mennyiségben kerüljön a muflon formába, kaptam a lebaszást matekilag. Közben kitértem, hogy mennyi az annyi, jelen pillanatban a 'megfelelő mennyiség'? 20 perc múlva kiderült, hogy egyiknél sem sikerült eltalálnom az előbb említett megfelelő mennyiséget. :-( Az egyik túl kevés, a másik pedig kifelé és felfelé türemkedik a muflon formából. Erre mondotta azt ZénóZebulon, még mikor a finomlisztre kérdeztem rá, hogy "külcsín és belbecs". Ebben a pillanatban pedig megígértem Neki, hogy a születésnapjára, mely időben én már túl leszek az írásbeli érettségin, muffin tortát kap ajándékba. Ezzel megszívtam, mert mindent a fejében tart ő és, ha netalántán elfelejteném, fejemre lesz olvasva. De nem fogom! :-) Felolvastam Neki pár alternatívát, mint kolbászos, darált húsos muflon avagy hagymás vagy akár chilis és (a kedvencem) cukkinis-diós-ananászos. Inkább maradott Ő a sima csokis muflonnál, amit meg is értek (főleg ezután az utolsó után). De, a megfelelő mennyiség nem eltalálása mellett kreatívkodtam egy kicsit, díszítés és töltelék terén. Tettem bele fehér csokit meg/és diót. Hoppá! Most esik csak le, hogy ZénóZebulon miért is sürgeti a velem való találkozást... akarna tán' enni a muflonokból? :-) Már úgy benne vagyok, sütök én, csak kérnie kell. Igen, nemsokára lesz cégérem is: "Gogoka, muflon készítő kisiparos". :-)
Ma többen is betegágyamhoz járultak, akár személyesen, akár telefonon. Órákat töltött szórakoztatásommal Kapitány (és hozott csokit is), tegnap meglátogatott Matematikus kolléga és ZénóZebulon is elviselte, hogy csak hapcizom, köhögök és panaszkodom, hogy "derossz nekem, jaj, jaj" az egész zöld pipás rendszerbeli létünk alatt. Virtuálisan Cunci és (nem akarok mindenkit felsorolni) Jótündér keresztanyám is öntött belém lelket, hogy ez a trópusi kór, nem halálos, többen túlélték már. Szükségem is volt erre a lélekápolásra, mert holnap írom a csodás matek pótzéhát, ami miatt Demoklész kardja lebeg felettem. Már látom a végét a csodás ívű karrieremnek a szeretett intézményben, főleg, ami a matekot illeti. Para a négyzeten, főleg, mert tényleg segghülye vagyok eme szent tantárgyból. Azért ez tetszik, hogy ennyien szívükön viselik sorsomat. Természetsen meggyógyulok a szombati Quimby koncertre!!Sőt már holnapra egészséges leszek, mint a makk (nem is tudom, hogy milyen egy egészséges makk)!
