Ezt ma láttam, a kedvencemről, Szabó Magdáról. "Megjöttem és köszöntelek: nem nyeltek el a szomjas évek. Ajándékomat megbecsüld, azt hoztam el neked, hogy élek. (...) Mostmár tudom, miért születtem s, hogy miért kell meghalnom, tudom. Hát itt vagyok. Rád emelem le sose sütött szememet; öreganyám, nagyvilág, jól megjegyezd a nevemet."
