Ma még az elfogadhatóbbnál is kevesebbet tanultam, pedig nyakamon a töri írásbeli. Holnap. Kivégeztem a Született Feleségek első 11 részét és most, fentről le, lentről fel görgetem Apáca levelét. Na, igen, mert, hogy válaszolt.
Vártam ezt a választ, de miután elolvastam azt mondtam: bárcsak sose írt volna. Kedvesen megköszönte, hogy tulajdonképpen egy fél blog történelmet másoltam be neki az emailbe, majd kitért az ő saját kis életére. Volt egy mondat, ami után kezem a válasz gombon, de aztán mégse. És ezt most, egy fajta büntetésből, be is másolom ide. "az a helyzet, hogy a noviciátus alatt – még min.2 évig – nagyon kevés lehetöségem van levelezésre és egyáltalán kapcsolattartásra, mert a befelé fordulás, a lelki életre való figyelés, az imádság és a tanulás az elsödleges" - akkor, drágám, fordulj be és ne köszöngesd a levelemet! Valamint még egy (büntetés csapó 2): "Talán a föiskola/egyetem meghozza Neked azokat a társakat, akik között öszinte barátra is akadhatsz. Kívánom, hogy így legyen!" - az ő istene nyugtassa azt, akire most gondolok. Az egyetemi sorrendemre is rákérdezett, de ezek után már kétszer meggondolom, hogy válaszolok-e neki egyáltalán valamit. Eredetileg azt gondoltam, hogy.. bakker, nem is tudom mit gondoltam. Mit várhattam egy olyan nőtöl, aki itthon hagyta az idős, beteg apját, elment a világ másik végére magára figyelni? Egy hónapig, egy zarándoklaton - ezzel még ki vagyok békülve, sőt néha (egyszer, ha majd öreg leszek) el is játszom a gondolattal, na, de hogy ebben a stílusban és ennyi időre. Félre ne legyek értve, nem mérges vagyok vagy utálkozó, csak szomorú, hogy az élete előttem változott meg. 2 hónap leforgása alatt lépett bele hirtelen és lépett ki belőle. Szóval eléggé kés döfte drótposta volt ez számomra ma délben, de lehet, hogy megírom neki, hogy tök más irányba íródott az egyetemi listám, mint, amit ő javasolt. Ja, és imádkozik értem - ezt nem szabad elfelejteni!! (ilyen fiatalon, talán nem kéne ennyire cinikusnak lennem?!)
Parti-Nagy Lajosból művelődöm épp. Igen, ez azaz időszak, amikor nem a mediációs (továbbiakban: dolgozatomtémája) könyvet olvasok vagy Schaffer Erzsébetet vagy Vonnegut-ot. Igazából dilemmám van, mert a dolgozatomtémája című könyvet olvastam eddig a buszvillamoson, de most a helyébe lépett e posztmodern irodalom nagyjától származó kötet és két könyvet nem hordozhatok magamnál. Ja és olvashatnám a törit is, akár. És még az angol feladatlapjaimmal is le vagyok maradva. Kedd óta nem is foglalkoztam velük. Hétfőn megcsináltam egyet, ami borzalmadványul sikeredett ezért feléjük se néztem a héten. Nem merek. Többször szemeztem velük a héten, de ők nem néztek vissza, tehát nem gondoltam, hogy közelebbi kapcsolatba kellene velük kerülni. Hogy lesz ez így?
Tortás ma reggel elutazott, de már most megőrülök! Hívnám én, elpanaszolni neki ezt az email sztorit, de igen csak költséges mulatság lenne ez. Anyukája a második kislányának nevezett a nevem napján, ami nagyon jól esett. Sokszor elgondolkodom, hogy hol lennék most, ha máshova születek. Mondjuk Epiékhez. Brrrr! Nem! Műkedvelőnéhez meg főleg, hogy pláne nem. Abban a pillanatban, mikor ezt mondta, azon filóztam, hogy mi lenne, ha oda? Valószínüleg soha nem ismertem volna meg a mostani barátaimat és innentől vége is a mesének. Mostanában kibírhatatlan vagyok, erről különösen ZénóZebulon tudna beszámolni, de mégis kibírják mellettem. Mostmár össze kell magamat szedni, mert ez most az utolsó hajrá és, ha én kibírhatatlan vagyok, miért is várnám el, hogy ők kibírják mellettem.
Tegnap jelentkeztem az egyetem(ek)re. Ezt a pillanatot már sokszor le akartam jegyezni ide, de valahogy, mindig megszakította valami. Nincsenek rá szavak. Vagy mondhatnám úgy is, hogy a történelem közbe szólt (és most tényleg). A tegnapot reggel úgy indítottam, hogy ez lesz a "Kocsiút a (egyetem neve)-ra" epizód, az életemből. Ideges voltam, mikor Epiékhez megérkeztünk - nyilván nekik is benne kell lenniük. Mikor odaértünk egyből le lett fikázva Anya haja, amitől az enyém állt égnek. Ha neki ez tetszik, hordja. Én sem szólom le kék szempilláit. Mármint Enyinek. Na, ebéd után gyors kemiszintetizáló kávézásra kerítettünk sort, de ezt is nekem kellett provokálni. Sajnálom, a desszerttel a torkomban nem tudok gondolkodni. Beszélni, még kevésbé. Kávészünet pipa, következhet az egyetemesdi. Körbe ültük hát az asztalt, szerintem filmre kellett volna venni. Kicsi Gogo egyetemre megy címmel kerül majd be a következő filmszemlére, mint rövidfilm. A megbeszélteket Epi lejegyzte a kislistájába (második jelenet), aztán engem géphez küldött, hogy nézzem meg az államilag támogatott (továbbiakban: Á) és költségtérítéses (továbbiakban: K) pontszámokat. Szent meggyőződése, hogy az ELTE már egyetem, a Károli már egyetem, a Pázmány már egyetem és (talán) a Pető is az (mivel ez az egyetlen ilyen, muszáj volt elfogadnia). Próbáltak rábeszélni a Bárczira, de hajthatatlan voltam. Megmondtam, hogy nagyon sok pont kell és a K pedig rengeteg pénzbe kerül. Azt mondták, hogyha szeretném ezt csinálni... Tessék? Nem volt időm ezen csodálkozni, én a gépnél ültem és bőszen kerestem egy olyan szakot, ahol jön a Mindenségtől az a bizonyos "ez az" jelzés. Nyilván, hogy vidék kizárva, média-és kommunikáció szak kizárva, levelező kizárva, K kizárva. Nincs túl sok kiskapu az életemben!Aztán, egyszer csak megtaláltam a magamnak valót, de a pontok az egekben. ELTE TÁTK - társadalmi tanulmányok (magyar nyelven), ez a neve neki. Felolvastam a komplett családnak, mit is takar ez a szak és azt mondták: "Neked való". Dehát a pontok? - nézek bután, újdonsült álmait már előre feladva. Egy pillanatra összedugták a fejüket a felelősség tudattal rendelkező felnőttek és azt mondták, hogy ez is legyen a listán. Dehát a pontok? - nézek bután, továbbra is. Azt mondták, hogy mivel az ELTE már egyetemnek számít, ezért inkább oda menjek, mint bármelyik másikra. Tessék? Ez most komoly? Igyekeztem visszafogottan a plafonig ugrálni örömömben. Az én családom, kik meg vannak őrülve, be vannak zsongva az egyetem mizériától most komolyan ezt mondják? Persze, tudom én, hogy csak jót akartak nekem meg minden, de azért csinálhatták volna finomabban is. Most azt mondták, hogy támogatnak abban, amit szeretek, szeretnék csinálni még akkor is, ha az nem fizikai tanulmányok és orvosi praxis valamelyike? A válasz: igen. Jézusmária! De, egy kikötés azért volt: nem szabad lógatnom a lábamat! Én csak egyet kérdeztem: és, ha magas a pad? Erre már nem volt válasz, csak megsimogatták a fejemet és azt mondták, hogy pre-egyetemista vagyok. Én pedig belecsíptem a combomba.
