Nem is tudom, hol kezdjem, annyi mindenek vannak/történtek. Tegnap óta, ha magam vagyok, folyamatosan zokogok. Blaneetól megkaptam a Padlás zenéjét és most előről hátra, hátulról előre hallgatom. Persze, most is bőgök, de megakadályozom magam ebben a nemes cselekedetben, mert írni kell. KELL, különben megőrülök. Egyetlen dalt nem tudok meghallgatni, ez pedig a "Mit ér egy nagymama unokák nélkül?". Ez valószínűleg azért lehet, mert látom a láthatatlan véget, de nem akarom. Nem, nem, nem! És nem! A többit pedig meg tudom hallgatni, nem mondom, hogy szó nélkül, de legalább lesz miről beszélni a nyelvvizsgán, amikor a kedvenc színdarabot kell definiálni. Egy-két könnycsepp biztos meghatja majd őket.
Ma posztmodernizáltunk in live. Azaz, kedden. De ez majd képezni elmesélés tárgyát...
2009.03.04. 00:01 Miss Cinege
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gogoblogja02.blog.hu/api/trackback/id/tr1006429295
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
