Ma változatlanul nagyon boldog voltam, bár egy kicst álmos, mert csak 4 órát sikerült aludnom. Hogy be nem állt a szánk... :-) Barátságunk fonalát hajókötél vastagságúvá varrtuk és ő (mármint a barátság) már egy szent dolog számunkra. Mindkettőnknek van józan esze és ezért nem fog se a tanulás a barátság rovására menni, se fordítva. Legbelül iszonyatosan rettegek, hogy beüt a krach és az egész nem fog működni, de ilyenre még gondolni se lenne szabad!! Egész nap az járt a fejemben (Harisnyás Pippi dala mellett, amit csak nagyon boldog állapotban énekelek), hogy az új amerikai elnök nálunk jobb két embert nem is választhatna a békekampánya kulcsembereiként. Megbeszéltük, felfüggesztettük a barátságot, és kimondtuk a szörnyű véget, majd eltöltöttünk üresen 8 órát, majd megbeszéltük, hogy milyen rossz nekünk egymás nélkül és felfüggesztettük a felfüggesztést. Aztán énekeltem az éjjel közepén... :-) Na, persze meg kellett néznem, azt amin mindig sírok (ezt), de aztán egész nap járhatott a fejemben ez, meg ez . A második egyedül annyira nem volt vicces, de azért egész jól elszórakoztam vele a szomorúbb pillanataimban. És mindenkit rávettem, hogy énekelje ezt velem a ballagáson. Bár volt, akit őrületbe kergettem vele. Éééés, itt a tavasz. Vagyis úgy is mondhatnám, hogy "Friends tell me it's spring, my window show the same..." :-)
