ZénóZebulon után nehéz bármit is írni, ezért csak a "lényegesre szorítkozom, ó" (Nemes Nagy Ágnes: Absztrakció). Olyan dühös vagyok, hogy azt el nem lehet mondani... Nem tudom, hogy miért akadok fent ilyen dolgokon, mikor az élet sokkal nehezebb akadályokat állít elénk, ilyen például a csütörtök - erről később, bár sokkal fontosabb. De mégiscsak itt ugrál a homlokteremben (Toldi helyett) és mindjárt felrobbanok. Egyszer kéne ezt a lányt alaposan helyretenni és akkor talán felnőne. Megértené, hogy a világ talán nem körülötte forog (hanem körülöttem - haha) és nem biztos, hogy az őszi hisztije így tél után mindenkinél célravezető. És hogy nem visel el mindenki mindent és nem minden örök (bár Anna mindenképp - irodalommérgezésem van).
És a nap különdíjasa, a Gmail.
