Én igazán nem vagyok az a sírós fajta (dehogynem), de ez most annyira meghatott, hogy kerek negyed órája itt bömbölök a gép előtt. "Ő látja mind azt, ami minket ér. Az Ős folyónak, mély szellemét, mint arcvonásod, Ő benned él! Ő bennem él!" Biztos Bereczki hangja az, amitől így megvadultam..
Hiszek ebben a szövegben. Enélkül azt hiszem, nem is tudnék tovább létezni. De azért nap mint nap gondolok Rá és az idő igenis gyógyít. Egyszer majd lesz olyan, hogy már nem lesz könnyes a szemem (lelkem), amikor Róla beszélek, vagy Rá gondolok. Egyszer.
