Nemcsak, hogy felhívtam Mrs. Mindentudót, de voltam is nála. Anyának kellett tőle egy papír, én pedig elmentem érte/hozzá. A messenger, nothing more. Jó volt újra kávézni nála, beszélgetni a mindenről. Neki tulajdonképpen elég két szót mondanom, hogy tudja mi a helyzet és ez nagyon jó érzés. Tegnap beszéltem vele telefonon és gyorsan össze kellett hozni ezt a találkozót. Munkaügy, hát persze. Azért volt vicces, mert nem hittem volna, hogy összejön a találkozás, mert már baromi régen kávéteáztunk együtt. Örültem ma ennek a találkozásnak, hiszen már épp a szakadék egyik szélén táncoltam.
A mai nap egy kicsit furán alakult. Elfújt a szél az első sarkon, aztán heringeskedtem a metrón, majd a villamoson. Ott találkoztam társlányokkal, együtt érkeztünk a Nagyintézményybe bele. Elhülyéskedtük az órát, nem értettünk semmit, aztán mindenki ment a maga dolgára. Társlánnyal elindultam a villamoshoz, aztán ő el, én pedig Cuncihoz. Vissza kellett neki vinnem pár dolgot, de közben hívott Mrs. Mindentudó, szóval rohantam hozzá. Aztán tőle vissza a Nagyintézménybe, mert a kiscsoportos foglalkozás vezetője összehívott egy megbeszélést. 4-re volt csak kiírva a dolog, én már 3-kor ott voltam.
Épp lifteztem fel a könyvtárból, amikor a földszinten kinyílt az ajtó és nekem elállt a lélegzetem. Epi szállott be a liftbe, engem újraéleszteni. Ma volt néki órája, ahova én is akartam menni, de nem tudtam. Megkérdeztem, ha csak kicsit tart a kiscsoportos pótfoglalkozás, bemehetek-e é hozzá potyahallgatni? Be. Egy emeleten szálltunk ki, csak ő jobbra, én balra. Én fél óráig megbeszéltem, aztán betoppantam az előadásra. Epi sehol. Megkérdeztem, jó helyen vagyok-e? Jó helyen. Egy srác bekiáltott a hangzavarba: "Ha ez az ember tartja az előadást, akkor legalább tudok egy jót aludni." Azt gondoltam, hogy előveszem Gogo (Yubari) szörnyűséges láncon forgó gömbjét és lekillbillezem a srácot. Figyeljen már oda, hogy mit mond, na! Epi visszaérkezett, elkezdte az előadást, mondta, mondta, én nagyon figyeltem. Aztán a projektor (amit Epi diavetítőnek és írásvetítőnek hív, ami vicces) elkezdett lilán világítani, zörögni, majd meghalt. Epi próbálkozott, majd szünetet adott a diákoknak. Felháborodtam neki, hogy milyen dolog ez, hogy nincs tanársegédje? Erre ezt mondta: "nem kell nekem más. elég, hogy te itt vagy." Tud ennél bárki is aranyosabbat mondani. Jelenpillanatbannem.
Nem tudtuk abszolválni a problémát, pedig még a szomszédos titkárságra is elhúztam, hátha. De nem. Nagyon vicces volt előadó szerepben látni azon a helyen, ahol tanulok. Diplomata mérgében a következőket mondta: "tudják, most a maguk iránt érzett tiszteletből nem káromkodom, hosszú sorokban!" Ezen mindenki nevetett, mert ő vicces. Végül, hazaküldte a társaságot. Én láttam rajtuk, hogy szentként tisztelik Epit, és a következő órájuk azzal telik majd el, hogy minden fiú és lány bevonul a harmadik emeleti lányvécébe (ott a tanszék. mármint az emeleten, nem a vécében) és megtartják a titkos szeánszot, ahol hosszú soros imába foglalják majd az ő nevét. Ezt neki is elmondtam, de nem volt hajlandó ezt tudomásul venni. Csak egyre mélyebbre ásta magát a diplomata dühében, nem lehetett kirángatni. Ezért hát otthagytam. Kb. fél órás előadást tartott, kicsit sajnáltam, kicsit tényleg égő volt, de akkoris ő a legjobb előadó! Ezt is mondtam neki, ez se érdekelte.
Az átlag háromnegyed órás utam ma több, mint 2 órát vett igénybe. És ez nem azért volt, mert elfújt a szél az ernyőmmel együtt és máshol rakott le, mint ahol lakom és haza kellett gyalogolnom. Nem. Ez azért volt, mert esett (és fújt) és a kombiné villamos (amelett, hogy hirtelen fékezésre kényszerül) nem jött fél órán keresztül. A metróval viszonylag jól jártam, aztán jött a busz, vagyis nem jött. Arra is vártam egészpontosan fél- háromnegyed órát. Majd a hazagyaloglás erős ellenszélben és esőben. A macska pedig kint maradt reggel (mert nem tanulta meg, hogy tél van és bent kell lenni) és jól megfázott. Justlikeme.
