El kellett kezdeni a rendrakást, mert Nagyim szülinapi retro- és családi partija lesz a hétvégén plusz családlátogatás. Az első ünnepegyüttes nem nálunk lesz, a családlátogatás szele viszont idáig is elér majd. Meghát úgy vagyok elengedve csütörtök-szombatozni, hogy előtte csend, rend, fegyelem honol körülöttem. Ígyhát, muszáj, de... na, én a következőképp csinálom.
Már a villamos-metró-busz-utcán gondolkodtam, hogy hogyan is kéne nekiállni ennek az egész rendrakásnak. Először is ki kell választani a jó zenét. Bolondítógyógyító ma úgyis letiltott a zenéről (és a kabátról - de erről majd később), úgyhogy van mit bepótolni. Megegyeztem magammal, hogy valami nyugis ámbár mégis pörgős egyveleget kell találnom, lehetőleg portugál, spanyol, olasz, francia vagy csakhangszer zenékkel, amiknek nem értem a szövegét és nincs min gondolkodni, hiszen "
Gondolkodom, tehát vagyok, de ha nem gondolkodom, még jobban vagyok." Rendben, zene: *pipa*
Mikor hazaértem, éhem lett, ezért muszáj volt enni valamit. Dehát a mosogatni valót vagy el kell mosogatni, vagy be kell pakolni a gépbe. Végülis a gépbe pakolás mellett döntöttem, de (mikor emellett döntöttem még nem tudtam) előtte ki kellett belőle pakolni a benne lévő tisztát. Jó, megcsináltam, aztán bele az új koszosat. A többi dolgot visszaraktam a hűtőbe, irány fel az emeletre, mostmár tényleg rendet rakni.
Mikor beérkeztem a szobámba, nagyon melegnek és kissé (hogyismondjam?) szagosnak éreztem a dolgot, kinyitottam hát az ablakot. De addig nem lehetek bent, mert megfagynék, ezért elvonultam a budoáromba átöltözni itthoni, takarítós, rendrakós ruházatba. A budoár felé menet bepillantottam a gardróbba, ami az egyik célpont. Némileg elborzadtam, aztán újraélesztettem magam, majd újra elborzadtam, de eljutottam az öltözködő helyiségig. Ott előhalásztam az itthoni, takarítós, rendrakós ruházatot, majd magamra öltöttem. A budoárban is kicsit rendet raktam, lemostam a csapot, levittem a szemetet a nagykukába, tettem bele új szemetest. Mikor rájöttem, hogy a szobámat már kirabolták avagy szétfagytak a bútorok, gyors egymásutánban szedtem a lábam a lépcsőn felfelé. Még a fagyhalál előtt megérkeztem.
Mire tényleg oda jutottam, hogy szoba fronton körülnézzek, besötétedett. Vagyis: redőny le, függöny elhúz, só- ésegyéb lámpa felkapcsol. Abszolváltam. Szétnéztem itt is, van-é mit csinálni?" Hát - szólt Gogó halkan - itt járt-e a szobafeltúró csapat? reggel ez még nem tűnt ilyen kupisnak. Majd sóhat: sosem fogok ezzel végezni." Majd eszembe jutott, hogy bizonyára van fejlemény a csütörtöki elmaradó, ám de később megtartandó szemináriumról, ezért muszáj bekapcsolnom a gépet. Meg, hát ugye a zene. Bekapcsoltam a gépet, nem működött. Kinyomtam a szemét, bekapcsoltam újra, megint nem. Bemásztam mellé, megszeretgettem egy kicsit és kiszereltem a monitort, majd újra vissza. Láss csodát, működik. Check my mailbox, természetesen, van változás. Ez már nem maradhat reakció nélkül. Nekifogok, "Válasz mindenkinek", előjönnek a gátlásaim: mit írjak? hogy írjam? ez így nem gáz? Nagy nehezen elkergetem őket, bepötyögök valamit, "Küldés". A Gmail a barátom.
Mivel ugye sötét van, mécsest is kell gyújtani, ha már kandalló nincs (nem is kell, csak ha majd lesz egy pasi, aki fát vág). Előkeresem az új mécsest, és a fájdalmas búcsúzás után (ezt tényleg eljátszottam a tárgyakkal), őt a kiválasztottat, elszakítottam a 98 darab testvérétől. Hősi halál, egy nemes cél érdekében. Gyújtanám már meg, de hiába kattogtatom az öngyújtót, kifogyott. Persze, kupi van, nem találom a rendkívül mókás másikat, amit ennek pótlására vettem (mert előrelátó vagyok, és láttam, hogy egyszer majd ki fog fogyni). Felkapcsolom hát az asztali lámpát is, hátha majd megvilágosodom tőle. Tekergetem a tekerőjét, de csak világítgat. Nézz oda, kiégett az egyik égő! Papírt tépek és feljegyzem rá: - asztali lámpa égő, - öngyújtó?. Mikor elhatároznám, hogy kiválasztom a zenetárból a takarítós-rendrakós számokat, felugrik az email megfigyelőm és jelzi, megváltozott szeminárium emailje tovább köröz, elolvasom. Bezárom, mostmár tényleg takarítani kell!
Felpattanok, felveszem a takarítós zoknimat, aztán gyorsan visszajövök, mert szokatlan a csend. Na, persze, mert nem raktam be zenét. Gyorsan csinálok valami listát: Quimby, Kispál, Kiscsillag, Grace klinika és Gilmore Girls filmzenék, New Moon is kell, meg Lajkó Félix. Egy Grace Klinika zenében nem vagyok biztos, úgy értem: takarításhoz való-e? Csekkolom a szövegét, megfelel. De, ha már úgyis megnyitottam a keresőt, beugrok az Arcomra, meg benézek a híres ismerőskeresőportálra. Jé, CukiCuki visszajelölt! Hú, micsoda szeme van! <3 Najó, mostmár tényleg pakolás!
Mivel CukiCuki a Nagyintézménybe jár, eszembe jut Epi holnapi órája, amin mint pót-tanársegéd köteles vagyok megjelenni. Ezért felhívom hát, beszéljük meg a részleteket. Nem veszi fel, ezt is feljegyzem a listára, amit szigorúan a monitorom elé helyezek, el ne felejtsem. Rég volt telefon a kezemben, elintézek még pár telefont, sosem késő. Kb. mindenki foglalt. Ajjaj, haza jött Anya, most majd kapok a fejemre... De talán tudja, hol lehet a pótégő az asztali lámpába? Nem.
Na, mostmár aztán igazán el kellene kezdeni rendet rakni. De úgy elfáradtam, és olyan este van, éhes is vagyok (megint), de legfőképpen lelkierőtlen. Megint.
