Ma azon gondolkodtam reggel a metrón,h milyen arc fog rám visszanézni a nap végére?Az a helyzet,h nem nagyon változott semmi,sajnos.1óra múlva-szintén a metrón-egy mérges arc nézett rám vissza.Mert milyen az ember,ha 1x átverik?Mérges.Na,de milyen,ha kétszer verik át?Nagyon mérges!!Aztán vígasztalás képp(ami előre meg volt beszélve)elmentem fodrászhoz.Nem sokat vágott ugyan,de legalább a hajam szép.Szeretnék már holnapot!Estét.A reggelt meg majd végig izgulom és drukkolom!Aztán még hazafelé ette 3db 'hercegnős' csokis tekercset,ez sem vígasztalt meg,de legalább már nem akartam sírni.Az már reggel meg volt...Ákosra reggel.Ilyenek voltunk. Érdekes,mert eddig nem szerettem ezt a számot,de ma korán reggel a zokogás tört rám.Ne kérdezze senki,hogy miért,mert fogalmam sincs róla.Csak úgy előjött. Ha így belegondolok: "Ilyenek voltunk és marad egy jel,amit itt hagyunk,ha indulni kell...Nem féltünksemmitől,bár száz tervünk összedőlt.mi mégis észrevétlenül,tűrtük, hogy arcunkra ránc kerül,De néha éber alkonyokon.tudtuk, hogy vár ránk a nyugalom." Jólvanjólvan..tudom,hogy mindenki ismeri,de jól esett leírniAztán most várom a szombatot,az estét!!A reggelt meg majd végig drukkolom+izgulom!!!Írok majd még,pussz