Azt érzem,hogy nem szeret(nek).Komolyan.Azt érzem,hogy elfelejtett.Csak mert nem érdeklődik?Ezen múlna egy emberi kapcsolat?Túl önző vagyok,talán?Igyekszem nem az lenni,de erre szükségem van.Hogy valaki törődjön velem...csak ennyi.Ez talán olyan nagy kérés?Nem szeretnék telhetetlen lenni,de elég volt! Mindenkinek segítek és cserébe egy nagy adag semmit kapok vissza,de ezt viszont elég gyakran. És utána tovább segítek...De van,hogy ez Valakinek nem esik le. Segítek felkészülni,kiállok mellette,ismét segítek,fordítok Neki,aztán mondom,hogy hogy tanulja meg,erre Ő...nagy semmit ad 'viszonzásként'. De egyszer pedig segít,éjszaka közepén gyógyítja a lelkemet,tanácsot ad,majd másnap egy szóval romba dönt szinte mindent.Ez nem esik jól. Persze,nem értem,hogy miért kell ide egy harmadik ember?!Mitől fél?Vagy talán Ő is azt érzi amit én?Egyébként imádom a végtelen optimizmusát,a mindig jókedvét,azt,hogy beleőrülök mire felhozom a béka segge alól,aztán ugyanúgy folytatunk mindent,ahogy előtte volt.Én néha vágyakozom,de ezt igyekszem titkolni.Néha megy,néha nem.

 Nagyon hiányzik..,tegnap képeket néztem és annyira ÉLTÜNK rajtuk. Két idézet jutott eszembe ide:
"Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk. Búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk. Búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott. "

"Igen. A fényképezőgép képeket örökít meg. De valójában a puszta képnél jóval többet rögzít. Férfiak titkos vágyait fedi fel, mikor már emlékezniük sem volna szabad. A legszokatlanabb titkokról rántja le a leplet a legszokványosabb házasságokban. De ami legdöbbenetesebb: a fényképezőgép csöndesen és félreérthetetlenül megmutatja álmainkat. Álmainkat. Amelyekről nem is tudtunk. " (itt nem a férfiak titkos vágyaira céloztam)
Na,Jóéjt!GoGo