GoGo

Már kibőgtem és kiforrongtam magam,szóval már viszonylag nyugodtan tudok írni,arról,hogy mit érzek most. Azt érzem,hogy már megint visszaéltek 'velem',az érzéseimmel. Hogy semmibevettek,hogy átvertek-Istenem..már hányadszorra... Megértem,hogy nincsen ideje soha,semmikor,de ha már ottvagyok(odamentem),nem is voltak annyira sokan,akkor miért nem tudja azt mondani,hogy "gyere be!" Kiadom Neki (szinte) mindenemet és akkor a kölcsönös bizamat nem kapom meg? Basszameg,mindig ez van. Mindig nekem kell azért tenni valamit(mindent),hogy egy kapcsolat fent maradjon,elegem van! Ma direkt odamegyek,mert az ígérte,hogy tudunk majd beszélni.Erre,odamegyek 1., nincs ott 2., már volt ott valaki aki akart Vele beszélni nembaj,(gondoltam)várok. Vártam,vártam,tettem-vettem,aztán azt vettem észre,hogy engedem ki az ajtón Persze,mosolygok és aranyos vagyok Vele mi mást tehetnék,de egyébként mikor kiment már nem is tudtam,hogy sírjak vagy robbanjak fel? Nem lett volna olyan vészes a helyzet,hha ez a párbeszéd nem zajlik le köztünk és ezután omlik össze bennem a kis világ,amit Ő épített ki.
 "jövök jövőhéten is,mert van itt dolgom!Sajnálom,hogy nem tudtunk beszélni!"
"uhh,látom ezt nem úszom meg..."
Na....,köszi! Most azon gondolkodom,hogy mi legyen jövőhéten,ha ezt a hetet túlélem...sokcsók..