GoGo

Zsúfolt metrókocsi,péntek reggel,mindenkin látszik,hogy hullafáradt..Velem szemben 3szerelmespár ül,a két szélső egymást 'nyalja-falja' egymást,'ahogy kell'. A középső pár csak ül,nézi egymást,fogják egymás kezét. Látszik,hogy nagyon szerelmesek. Igyekszem őket nem nagyon figyelni,de nem tehetek róla,hiszen benne vannak a perifériámban. Már a Pöttyös utcánál járunk,az utasok fele lecserélődött,de ők még mindig csak fogják egymás kezét,de nem értem,miért nem szólnak egymáshoz. A Népligetnél a srác(aki jegyzem nem rossz pasi)elkezd készülődni. Felveszi a hátizsákját,felhúzza zipp-zárt a kabátján és (végre) látom a szemében,hogy valamit akar mondani a lánynak. A lány szemében is megjelenik az eddig nem látott csillogás,egy kis szomorúsággal vegyítve. A metró már lassít,az emberek,akik szintén itt szállnak le,elkezdenek az ajtóhoz tömörülni. A fiú búcsúzni készül. Felemeli a kezét és mutat valamit,a lány pedig az ismert "Szeretlek!"-et 'mondja' neki. A fiú egészen meghatódik,a lányon pedig látni,hogy nem akarja elengedni a fiút,hiszen a kezét szorítja. A géphang bemondja,hogy Nagyvárad tér a srác kénytelen felállni a helyéről,de utoljára megcsókolja a lányt. A srácot én már nem látom,de a lány kitartóan integet míg a metró újra az alagútba nem ér. A lány szemében apró könnycseppek jelennek meg. Azt hiszem,hogy ezek az öröm és bánat könnycseppjei. Nem tudom hányan nézték ezt végig,hány ember volt elfoglalva a gondjaival és hányan nem vették észre ezt. A fiúnak hiánya(ha úgy tetszik: fogyatékossága) van,de egy valamit magáénak tudhat. És ez az egy valami: a szerelem.
( https://www.youtube.com/watch?v=kcvfS_szMUY)- ezt hallgattam,miközben láttam ezt, és miközben írtam.