"Miért lesz valakiből pszichológus?
Szeretne orvos lenni,de valamiért nem sikerült. Vannak orvosdinasztiák.Találkozott egyszer egy orvossal,aki nagy hatással volt rá. Meggyógyította.Vonzza a hatalom.Rájött,hogy Isten és ember között csak a pap és az orvos helyezkedik el. Úgy érzi,hogy az orvosi foglalkozása védi őt a betegségektől. Vonzza az,hogy mindig neki kiszolgáltatott emberekkel foglalkozhat.Tetszik neki az orvosi kaszt latin nyelvű zártsága. Rádöbbent,hogy lelki korcs,mert nincs benne elég szeretőképesség.Ezt a hiányt a segítőszakma művelésével kompenzálja. Joga van belekukucskálnia emberi életek titkos tartományaiba, értesülni piszkos történetekről. Egyszer eszébe jutott,hogy ő tulajdonképpen jó ember, aki segíteni akar a szenvedődök." részlet Popper Péter: Praxis,avagy angyalok a tű fokán című könyvéből.
Milyen könyv lehet az,aminek ilyen szarkasztikus a második fejezete?Jó.Nemcsak jó.Nagyon jó. És tényleg.
Még egy kicsi ebből:
"Az alcím a középköri skolasztika nagy kérdésére-Hány angyal fér el egy tű fokán?-utal.A pszichoterápia hatékonyságáról időnként fellobbanó eszmecserék realitása és irrealitása körülbelül e régi vitáéhoz hasonlítható.Úgy vélem, egy angyal biztosan elfér a tű fokán.Ha nem túlságosan kövér."