GoGo

Azt gondoltam,hogy ez nekem majd könnyen megy. Ment is,egészen 11ig,amikor már csak annyit tudott mondani,hogy "Mamamamamama",így hát meséltem Neki és örültem,hogy elaludt. Aztán mikor felkelt el is felejtettem azt az apró kelléket,hogy pelenka.* És jól uzsonnáztunk,nevettünk és dobáltam egészen addig míg arra nem lettem figyelmes,hogy vizes a gatyám. Igen,bepisilt. (Dejó.. )  Aztán jött anyája,jól tisztába tette és akkor én már nem is kellettem oda,annyira. Majd a tesók is megjöttek. Az a legszebb,amikor egyszerre 3 gyerek akar tőled valamit. És,ha lehet ugyanazt. Aztán még egy kicsit hajkurászod a legkisebbet,hogy ne essen bele a medencébe(amiben még nincs víz),hogy ne akassza fel magát a kerítésre,hogy ne lökje fel a másik. Majd 3 gyerek között próbálsz igazságot tenni,de persze a legkisebb felé hajlik mindig a szíved(vajon miért?). A nagyokkal próbálod megértetni,hogy amit a kicsivel meg tudsz tenni,azt már velük nem és azt is igyekszel a nekik megmagyarázni,hogy miért(például: levegőbe dobálás). Mai napot összegezvén: nehéz dolog az anyaság és a pelenkázás nagy tudomány.

*mentségemre szolgáljon,hogy 9kor tisztába tettem