GoGo

Nem is tudom,hogy hol kezdjek hozzá... Igaz,hogy pár napja azt írtam,hogy minden elrontódik valamivel,de ez a nap most nem fog.Nem rontódhat el!! Egyszerűen nem,nem,nem és nem. Na,jó befejeztem a virtuális toporzékolást. Reggel 8:16-kor még nem igazán gondoltuk ezt,amikor a suli előtt állva vártunk,hogy végre valaki nyissa ki az ajtót,mert odafagyunk,de nyomban. Nekem kellett telefonálni,hiszen én voltam az illetékes. Aztán kiderült,hogy elaludt,de nem kicsit,mi pedig,megfagytunk,de nem kicsit. Aztán bocsánat kérés,aztán sok "semmi baj" és sok,meleg tea és sok töri. És a diákok lelke és annak békéje kezdte megütni a normális szintet. No,meg Miss TökéletesPavarottiGyászoló is rátett néhány lapáttal. Igen,nevettünk,nem kicsit(ez ma keyword). Aztán egy szünet,amit átbeszéltünk,aztán töri,aztán mégegy szünet,amit szintén. Aztán exponenciális(vagy milyen?) egyenletek és még valami,amire nem emlékszem,de nem is értem és majd hétfőn óra előtt megbeszéljük,hogy mit is nem? Aztán még egy(vagy kettő?) óra,amit szintén beszéltünk.Át. Aztán hétfőn még azt is beszéljük,hogy mikor beszélünk(értitek?),mert a lelkem nem igazán szuperál. De akkor én sem. Szóval ezt mind megbeszéljük hétfőn,szóval várjuk. Aztán Cukrosbácsi(bocs,ez még élénken él bennem) nem adott nekem csokit,pedig már annyira éhes voltam,hogy nagyon. Gumicukrot,pedig annál inkább,bár azt a kettőt is könyörögnöm kellett.Na,jó ez nem így volt,igazából belenyúltam a táskába és kivettem. Ennyi volt. Aztán egyedül jöttem el,mert senki se velem. Inkább bundabugyit kerestek. Lefogadom,hogy nem találtak,úgyse-úgyse. (szép kis nap,de tényleg!lehetne több ilyen,ennyi órával és ennyien és így.légyszi,légyszi.Virtuális toporzékolás STOP!)