GoGo

Ma az történt,hogy vezettünk. Bizony,ketten. Úgy történt,hogy Szeplősnek lenni szeretős barátnőmé volt a kormány,a pedálok,az index,a lámpa és a rádió,az enyém pedig a vészvillogó,a kézifék a navigálás és najó,néha a rádiót is megkaptam. De ez csak akkor fordulhatott elő,amikor jól viselkedtem. Nem lehettünk semmi látvány,ezt alá tudom támasztani. Drága barátnőm nem igazán tudja,hogy hogyan is kell Kispetről eljutni Budára a Lánchídon keresztül és így ez a feladat rám hárult. Ott akadtam meg,amikor mondtam,hogy forduljon balra,de jobbra ment,át a szembejövő sávba,aztán gyorsan vissza oda,ahonnan eredetileg is jöttük. Aztán megmondtam neki,hogy menjen a szélső sávba,mert a másik buszsáv és a végén rendőrök szoktak állni. Azt mondja,hogy oké és lazán átmegy a legszélsőbe,aminek következtében a Lánchídnál lévő körforgalmat még egyszer meg kell,hogy kerüljük. Jól elvoltunk.
Szeplősöm: Nem akarsz kormányozni helyettem,amíg én kiszedem a rágót az övtáskámból?
Én: De,szerintem ez egy remek ötlet. Na,figyeljél oda,mert busz jön!
Szeplősöm: Én mindig félek az alagúttól,hogy felrobbanunk,mert bomba jön.
Én: Ez a legvalószínűbb :D

Aztán miután már az egész várost bejártuk,arra jutottunk,hogy nincsen több ötletünk,úgyhogy irány haza. Felvetődött az a kérdés,hogy milyen nekem,mint vezetőnek? Kérdezem,hogy milyen nekem,mint vezetőnek,aki egy utas? Aztán rájöttem,hogy mi a kérdés lényege és igyekeztem úgy válaszolni,hogy az legyen benne,amit igazán gondolok. Anya miatt és a többi ember miatt,muszáj figyelnem arra,hogy mi folyik körülöttem és mivel ezt már kb. 10 éve csinálom,akkor sem tudom e nemes funkciómat kikapcsolni,ha más mellett ülök. Most sem sikerült,de igyekeztem csak csupa-csupa pozitívat mondani. Hiszen más nem is volt. Egyébként meg irigység,annyira,hogy már sárga. By the way,sárga: voltam ma 2x is a lakásnál,bepótolván az elmúlt heteket. Kész van a szobám és a tetőtér,ami sárga,kész van a fenti fürdő,ami bézs és barna,kész van a lenti fürdő,ami kék, le van rakva a burkolás a lépcsőn,a konyhában,az előszobában és a teraszon. Azt hiszem,hogy semmit sem hagytam ki a felsorolásból. Ja,de egy dolgot igen: eszméletlenül gyönyörű és nagyon boldog vagyok!! Csak egy dolgot nem tudok,a költözés időpontját és ez rossz. Kéne már dobozolni,mondjuk a nyári ruhákat már belerakhatnám,de,ha nem tudom,hogy mikorra kell,akkor meg minek? Bizonytalanság,amit utálok.

Még egy szösszenet,a mai napból,ami azt hiszem mindent elárul. Alaphelyzet: Lurdy ház parkoló,Csillagpor című film után,elcsillagosodva.
Szeplősöm: Vááá,nézd meg ezt a kocsit!
Én: mit?mivan?
Szeplősöm: ezt!itt!nézd!!Ilyen kocsit akarok!Ezt a lila bogarat akarom!!(visít)
Én: Dejó,nézd! De édess,még szempillája is van!! (visít)
Szeplősöm: Ez nekem kell!!(visítva)
Majd,továbbra is visítva,tudomásul veszik,hogy ez nem az ő tulajdonuk,és tova ballagnak a sajáthoz,ami nem is az.