Éjjel álmodtam. Mindig szoktam,de most mást. Felhívtam,nem vette fel,természetesen. Aztán megint,akkor felvette,de nem ért rá így odaadta az Ő legkedvesebbjének. Én pedig iszonyatosan szégyelltem magam,hogy ilyen helyzetbe hozom Őket és magamat is. Furcsa az a Legkedvesebb. Nem volt olyan rideg,mint a múltkor,hanem kedves volt és érdeklődött mi voltom felől. Teljesen meglepődtem,hogy ilyen is tud lenni. Emlékszem,hogy milyennek gondoltam,amikor még nem ismertem. Aztán arra is emlékszem,hogy milyen volt az első találkozás és a sokk. Aztán elkezdtünk beszélgetni,én egyre jobban feloldódtam. Képekről kezdtünk el beszélgetni,hiszen ebben professional. Megbeszéltünk,hogy majd iwiwen is bejelölöm és akkor majd az enyémeket is meglátja. Aztán mennie kellett valamiért,én meg csak ültem és csodálkoztam,hogy hogyan is volt ez,hogy ide keveredtem és már mindenkivel beszéltem a családból? Hihetetlen volt. Ismét átszakítottam valamit,egy félelmemet. Persze,csak álmomban. (Sajnos)