Hello Gogo, kedvenc bloggerem!
            Hogy vagy ma?
    Boldog blog-születésnapot!

Egy éves a blogom!Először is: boldog születésnapot Neki!:) Mennyi minden megváltozott azóta... Az elején még bohém(nem véletlenül ez a szó) voltam,aztán egyre komolyabb és most meg már teljesen más vagyok. Úgy is mondhatnám,hogy: "Nézz csak rám, ez volnék én. A lány, ki rég, oly hűvös volt, eltűnt, messze jár, vissza sem tér." Nem is akar,így jobb. Persze vannak olyan pillanatok(mint pl. a tegnapi),amikor szeretném újra a múltat,a gyerekkort, a régi barátokat,szerelmeket. Aztán történik valami,amitől minden megváltozik. Megváltozik az érzésem és nem fejezem be a postot. Elkapnak a gondolataim,az érzések és nem tudok szabadulni. Elkapnak,egyszerűen nem tudok szabadulni,hiába próbálok. Aztán történik megint valami és jó lesz. Valaki megtöri ezt az áldatlan "nem tudok szabadulni" állapotot és segít nekem. Mindig. Aztán kicsit rosszabb lesz,aztán jobb. Állítólag ez az élet. Van,aki kilép belőle,de ugyanakkor valaki belelép. Ha szeretnénk megtartjuk,ha nem elveszítjük. Vigyáznunk kell,hiszen van,akit szeretnénk megtartani és mégis elveszítjük és Ő már soha többé nem tér vissza. Legyen ez örökös elválás vagy csak nagy fokú utálat,ami miatt soha többé nem beszélünk each other,ahogy Mizo mondaná. Ez az élet? És,ha én máshogy szeretném? (tudom,küzdjek!) Mi van az életfeladatokkal? Neked,Neki,Nekem teljesen más. Vagyis lehet,hogy ugyanaz csak negatív és pozitív aspektusokkal. Erről olvasok most egy könyvet úgyhogy képzett vagyok már,valamilyen szinten. A 300 oldalból már 62-t ismerek. Tudom,tudom...nem vagyok elég adekvált,hogy ezt tudjam magyarázni!(ugye,dear D.?direkt nem írom ki)
Szóval: egy év sok mindent megváltoztat,csak úgy kapkodom a fejem. Ha most valaki megkérdezné,hogy ki vagyok és hová tartok,valamint,hogy boldog vagyok-e, és elégedett vagyok-e ezzel? fogalmam sem lenne,hogy mit válaszoljak erre. Ezzel most magam alatt vágom a fát,de vessetek a mókusok elé: nekem ez kevés.