GoGo

ez az egész egy ambivalens kapcsolat. vagy nem is tudom,hogy milyen igazából. igazából szeretem,de utálom. meghalnék,ha elveszteném,mert 15év,az mégis csak 15 év az én kicsiny életemből. persze,itt nem csak én vagyok a fontos,de legfőképpen és ebben az esetben,csak én. ugyanakkor ott van az a másik,akinek akárcsak a nevét meghallom a lelkem/szívem köré egy olyan falat emelek,amit senki sem törhet át. ezt olyan sebességgel bírom csinálni,hogy magam is meglepődöm. ilyenkor teljesen más vagyok,a fal megváltoztat. szeretném szeretni,de ugyanakkor utálom,hogy a titkárnője vagyok és hogy sosem emlékszik,hogy mit beszéltünk(ez nála nem a fal hatása). sosem fogom megtudni,hogy mit is gondol igazán,hiszen hasonlít... és talán nem is szeretném. Nem szeretnék egy olyan ember lelkébe belelátni,aki miután kikapcsoltam a telefonom,este 11kor felhív és cseszeget. Ugyanakkor,pedig nagyon fáj a távolság és az,hogy ez az egész idáig jutott. Nekem pedig kell még egy kis erő,hogy eljussak ezek után az ágyamig.