Amikor úgy egy kicsit elmennél a világ elől, mert úgy érzed, az most kell, akkor van az, hogy nem teheted. Eszedbe jut az a Bvlgary(vulgáris) illat, amit tökre szeretnél. Szeretted volna ezt a napot is, úgy ahogy az eddigieket. Nem volt szerencséd, nem tudsz dobni. Megesik az ilyen, ennyi 5-ös meg 4-es után. Mondjuk egy kis ketteske jó lett volna, de nem. Ezen minek filozofálni ennyit? Már elmúlt, nem mindegy mostmár? De,az.
Ilyenkor kívánnád magadnak azt a kamiont, ami ott van az alagút végén. Vagy, ha nem magadnak, akkor neki. Most a vágyak házában kóbor kutyák... Vagy csak úgy mindenkinek egy kis valami, amitől garantált a kábultság, meg a többi. Persze, ez még nem a világvége, de akkor is összedőlt az egész. Ez olyan, hogy sok pozitív történt, de a negatív dolgok mindig nagyobb nyomot hagynak a lelkünkben. Legalábbis az enyémben. Hiába vannak nagyobb arányban az 5-ösök és mostmár nagyobb arányban is maradnak, hiszen már csak 3 van hátra, akkor is baszogatja a lelkemet. Tudom, örüljek amíg csak azt baszogatja.
Éppen Within Temptation-t hallgatok, Diornak sorolom a számokat, ami alatt gondolnia kell rám. Kötelezem erre. (igazából nem) Szóval, hogy már gondolatban zokogunk a Memories című számot, amelyet én most ide beszúr, ezt meg befejez, mert sír.
