Mert grafomán. És még hülye is. Igazából csomó dolgom van,tanulásilag nettel, de persze nem visz rá a lélek. Inkább blogokat olvasok. Olyanokat, amikről sosem gondoltam, hogy vannak. Mármint,hogy ilyen képességei vannak Neki. De ezt akkor Neki is megmondtam,hogy ezt a szakmát (is) jól űzi. Meg még sok mindent jól, de ha elmondom akkor megszegem az ígéretemet. Még annyit,hogy megígérte, hogy majd nekem adja a kutyáját, ha Ő már megunta volna. Schnauzerek iránti vonzalom. Na, elég.
Elég szörnyű ez, hogy 100 év után felmegyek msn-re és alig vannak fent emberek. Akik fent vannak ők éppen a "nemvagyok itt.hagyjál" vagy "húzz a gecibe,rosszkedv" állapotba vannak elbújva így kénytelen leszek a társadalomismeret,tanulásmódszertan,természetismeret anyagokkal foglalkozni. (nemfogok) Ebben a depresszált állapotban sikerült felvennem a listámra "ki ez?Róla én miért nem tudtam?Mindent mondj el Róla" kedvencünket,de persze Ő sincs fent. Mit várok szombat este? Kezdem úgy érezni, hogy csak én vagyok az, akit szombat este a gép előtt baszkódik,mikor ki is mehetne az utcára bulizni. Ó,jesz ki is menne, ha nem lenne ilyen El Nino, mint amilyen van. Mary Poppins.
Utolsó erőmből próbálok beszélgetést kezdeményezni azokkal az emberekkel, akik online állapotba bírták magukat helyezni. Reggel még persze, beállítottam a telefonomat, hogy jelezzen, mert Catch me if you can lesz, de hát hol van már ehhez kedvem? Társulat is van, ehhez sincs kedvem. Tanulásmódszertanra gondoltam, hogy a földigiliszták nemi életéről gyűjtök anyagot(ha már...nevermind), de aztán ezt elvetettem, így semmi ötletem, hogy mit lehetne belebaszkurálni a portfólióba. Társadalomismeretre pedig a női-ffi munkavállalás tárgykörében vannak kötelezettségeim, no meg ötleteim. Természetismeretet pedig csak azért írtam ide, hogy látni lehessen mennyire kötelességtudó vagyok és előrelátó. Aha, meg lusta is. Jah, meg hazug,ismét. Szeretem az ilyen napokat, amikor házon kívül minden jó, egyébként meg "szerintem inkább Mexikóba kéne". Most, hogy senki sincs fent és senkinek nem hiányzom betettem a Media Player lejátszás listájába az összes Quimby számomat és most erre írok. Inspirál. Ezek a számok egyébként Töritündérünk gépén is megtalálhatók és remélem, hogy tudja őket hallgatni.
Kicsit bassza a csőrömet ez a helyzet. Tudom,örüljek míg csak ezt bassza. Szóval, az oké, hogy születésnapja volt és felhívtam és leküzdettem vele a "jaj,nemtudom" dilemmáját, majd megígértettem vele, hogy február 17.-én 15 órakor találkozunk, majd amikor ma fel akartam hívni, tudomásul kellett vennem, hogy ki van kapcsolva a telefonja. Ez eddig mind oké. Aztán, amikor minden kockázatot vállalva felhívtam otthon és megkérdeztem tőle,hogy "ugye jössz holnap?", gondolhatjátok, hogy mi volt válasza. "Hát nem tudom." Rá tudtam volna kúrni a telefont.(ez ugyanolyan,mint a "mi a baj?" kérdésre a sablonos válasz,amitől feláll a szőr a hátamon,ami nincs.mármint szőr) Így hát mondtam Neki, hogy akkor ezt most vagy fejezzük be(szívmegszakadás), vagy mondjon valami normálisat. Erre mondta, hogy aludjak nyugodtan. Ergó, hogy nem jön. (Közben elment AZ msn partnerem,szóval teljesen átadom magam az írásnak,sírásnak)
Szóval, hogy nem jön és ezzel én most,ebben a szent pillanatban azt mondom, hogy akkor ennek vége. Istenem,már hányadszorra mondom ezt, Te jó ég... De most tényleg.(aha.persze. )
Csokiba folytom bánatom, nyilván majd jól elmúlik tőle. Jó,bassza meg a kurva élet,nyilván az a bajom,hogy senki és sosem. Mármint, hogy nem is tudják, de még csak nem is sejtik, hogy mi zajlik most bennem. Még a hozzám legközelebb állók sem,legyen az akár nő vagy férfi. Még fázom is ráadásul. Erre mondta azt a szomszéd kedves,pedofil bácsi,hogy "nahát,ennek a szegény lánynak senkije sincs,aki felmelegítse.", erre én,mint jó szimbiota felvettem a kedvenc bordó kabátom színét és elszublimáltam a helyszínről. Hát nem aranyos, hogy így aggódik? (nem) De nem csak ez itt a gond, minden a gond. Én vagyok a gond. Elkap a ventillátor blues...
Régen szerettem beszélni,tudtam. Mármint, hogy most is tudok, de hogy úgy értelmesen,másnak erőt adósan. Ma már nem megy. Régen tudtam,szerettem írni. Ma is tudok, de inkább csak fosom (itt) a szót, semmi értelme. Régen szerettem a gyerekeket, tudtam velük bánni. Ma már nem tudok. Rá nézek az egyikre elsírja magát és elfut. Erre építettem az egész karrieremet, hogy majd fejlesztő pedagógia vagy konduktor. Ezzel villogtam, hogy majd ez leszek. Erre mára ez már nincs. Régen szerettem emberekkel foglalkozni, tanácsot adni nekik. Ma is tudok, de már csak "az idő majd mindent meggyógyít" szinten. Arra gondoltam, hogy majd mekkora jó lesz, hogy Dr. Gogó és akkor pszichológus, főleg, mert gyerekekre specializálódott. Aha,persze. Aztán persze itt volt,van az éneklés, de azt nem vagyok hajlandó átélni,hogy Péló Barna azt mondja nekem, a bajszos barátnőjével az oldalán, hogy "ez nekem nem jött át." Ócska színés bábok színpadán....
Szóval, most azon gondolkodom, hogy ráerősítek a matekra és megyek matematikusnak(a hét vicce ez), vagy valami filozófiára vagy megyek a földet túrni, ahhoz úgysem kell egyetem. Vagy marad a varrás, mint utolsó lehetőség. Még valami ötlet? "érzelmeink birtokában az élet elsodor(...)ha tudnátok,hogy hogy utállak titeket ilyenkor"
