GoGo

Amikor otthonról elindultunk és lekéstük A 6-os villamost, minden második emberről azt gondoltuk, hogy biztos Budaörsre mennek Quimby koncertre. A fele tömeget illetően igazunk is volt. Azt terveztük, hogy az első sorban sikítunk majd,hogy "Livius,gyere ide lééégyszíveees!!",de aztán rájöttünk,hogy nem süllyedünk ilyen szintre. Amikor az áthúzott piros 40-es buszvezető bácsi, többször megviccelt minket és megzörgette az ajtócsukó hangjelzést, arra gondoltunk, hogy mivel 22: 25 van, valószínüleg nem fogunk odaérni 22: 30-ra. Elmondtam, hogy akkor most felhívnám Liviust, és megkérdezném,hogy "Szia! Mivel kezditek a koncertet? Zéró dallal? Jó, akkor légyszi 100-tól kezdjél el visszaszámolni, de olyan ütemben, ahogy egyébként is." A helyszín jelentősségére csak akkor jöttem rá, mikor megláttam, hogy Dajka Gábor utca, akkor rájöttem, hogy ez az a kollégium, ami mellett egy héten keresztül elmentem és nem vettem észre. Aztán megláttam, hogy sok részeg ember, egyetemisták én meg az agyammal képzelegtem és koszorúztam szobát. Nem ugráltunk az első sorban, de viszont kaptam sok hajat a számba, az előttem állótól. Tibit láttam kicsit, meg Livit. Dodit nem, Sziszit is csak akkor ha beleültem a sokhajú fiú hajába. Az M1/M7 közös szakaszán a középső sávban sétáltunk a forgalommal szemben, nem félve a szörnyhaláltól.

2-re hazaértünk és 6kor már keltem is. Egy hős vagyok. És van A Művész barátnőm.

ps: a quimby.hu-n javasolni fogom a koncertek utáni Quimby busz indítását és azt, hogy Tibi és Livi vezessék együtt vagy felváltva úgy, hogy mi (Művészem és én) be tudjunk melléjük ülni. Fanatizmus.